2014. augusztus 12. | Jam

Sziget - mínusz 1. nap - Erős kezdés

Este hat órára rúgott már, amikor végre találtam a kis fesztiválútlevelemben (amely egyébként nagyon hangulatos, kérjetek a bejáratnál, ez a programfüzet) olyan előadót, amelynek koncertjére már kissé felpezsdült a vérem. Aztán, ha egy üzlet beindul jelleggel, este tizenegyig nem is nagyon volt megállás.

A Road nyitotta meg számomra a fesztivál érdemi részét, akikhez már félve közelítettem, de meghálálták nagylelkűségemet és egy igencsak erős koncerttel kényeztették fáradt testem éber elméjét. Óvatosságom indoka a tavalyi Pannónia Fesztiválhoz vezethető vissza, ahol egy nagyon rossz, hamis és pontatlan koncertet adott a banda, amelyhez nem voltam hozzászokva. Lévén, hogy már vagy 10 koncertjükön biztos voltam és kedvelem is a muzsikájukat, ez elég mély nyomot hagyott bennem. Most viszont, szerencsére, semmi ilyesmi nem történt. A gépezet úgy forgott, ahogy kell neki, záporoztak a nóták felváltva az összes lemezről, a közönség végre összegyűlt és meg is mozdult (előtte Óriáson és Belmondón alig szállingózott valaki), Mátéék pedig élvezték, hogy a színpadon lehetnek. Apropó Máté: nekem az elején a nagy magyarpártiság, a már-már hungarizmusba hajló megszólalások kicsit nem tetszettek, de aztán egy-két pálinka után már ugyanúgy szerette a külföldieket is, mint hazánk fiait. Ettől eltekintve a zenekar sikeresen helyreállította nálam a renoméját, jó volt hallgatni az alter-rock után egy kis héthúros döngölést!

Ezután, fokozva az amúgy sem gyenge hangulatot, megtekintettem egyet, a nyolc darab Tankcsapda koncert közül, amelyet a 25 éves évfordulójuk alkalmával adnak. Ezeknek a lényege, hogy mindegyiken más-más nótákat játszanak, tehát egyedi és utánozhatatlan lesz mind. Mivel nem hinném, hogy a többire eljutok, ezért mindenképpen a listámban szerepelt, hogy Laciékat látni kell. Különben is, a Tankcsapdát látni presztizs-kérdés, plusz mindig jó buli. Most is az volt: profi, látványos (a tűzcsóvák a kedvenceim voltak egészen a Blink 182-ig, de erre még később visszatérünk), lendületes, egyedi és szórakoztató. Három olyan dallal is találkoztam, amelyet még nem hallottam tőlük élőben, ez az Akinek látsz, az Itt vannak a tankok és a For Beth (Csak Neked), úgyhogy már megérte. Nagy meglepetés volt számomra, hogy sem a Mennyország tourist, sem a Be vagyok rúgva nem szerepelt a repertoárban, de mindemellett örültem is neki. Azt már úgyis mindenki hallotta milliószor... Egyetlen dolog van azonban, amivel a Tankcsapda kapcsán képtelen vagyok azonosulni: a punkos, régi nótáknál Sidivel kezdjenek már valamit!! Szörnyű, hogy metal-terpeszben headbangel, miközben pogóznak és ugrálnak az emberek. Illúzióromboló!

No, szóval Blink 182... Nehéz bármit is mondanom, hiszen a fiatalságomat ebben az egy zenekarnévben össze lehetne foglalni és gyakorlatilag már rezignáltan konstatáltam mikor feloszlottak, hogy soha nem jutok el rájuk. Aztán a feloszlás után majdnem tíz évvel elmondhatom magamról, hogy DE, ott voltam Blinken! Akármit is hallottatok a srácokról, azt szorozzátok meg ötvennel: ez a három ember zseniálisat művel a deszkákon! Komplett őrültek, mindamellett, hogy igazán jól csak Travis használja a hangszerét. De ez az ég világon senkit nem érdekelt, ugyanis mindenki extázisban üvöltötte együtt Tom-mal vagy éppen Mark-kal azokat a sorokat, amelyek a fiatalságot, a középsulit vagy éppen zenészeknek az első megtanult dalokat jelentették/jelentik még most is. Az, hogy néha melléfogtak vagy hamisan énekeltek, az csak hozzátett a varázshoz. Az a konferáció-orgia pedig, amit a két frontember leművelt, az kabaréba illett volna, de mégis jó, hogy ilyen volt, hiszen ez illik hozzájuk. Tom poénkodott is azzal, hogy fel kéne már nőni, miután egy hatalmasat böffentett a mikrofonban és elhintette, hogy megdugta az anyukánkat. Mindenkiét... Életem egyik meghatározó koncertélménye marad annak ellenére, hogy 30.000 ember préselt a kordonhoz, mert én ökör (ígéret magamnak: ez volt az utolsó ilyen eset!!!), bementem kb. a hatodik sorba (kb. egy hét kéne, hogy kipihenjem ezt az egy koncertet, de hát holnap folyt. köv.). De, hogy biztosan senki ne felejtse el, hogy a Blink itt járt, így még a vissza-vissza után hirtelen lángra lobbantottak Travis fölött egy hatalmas FUCK feliratot. Nem hittem a szememnek, de a hangokból ítélve senki sem... Egészen eddig a pillanatig gondoltam azt, hogy a TCS lángfújásai menők. Nem, ez a menő! Mark, Tom, Travis: köszönöm az egészet!

Jam