2013. december 29.

Ezt hallgatja! Alba Hyseni Top5 lemeze 2013-ban!

2012-ben Alba Hyseni (Inner Mission) lemeze volt nálunk az év lemeze, akinek 2013-as koncertjei jelentős előrelépést hoztak, a különleges hangú albán származású énekesnőnek. Alba most kérésünkre összerakta, mely lemezek voltak a legjobbak, amiket a legnagyobbra tartott 2013-ban. Nézzük, mit üzen nekünk!

5. Tricky: False Idols

Ez a lemez sokkal inkább bizonyos életszakaszokról szól, a sokféleség, sajátosan egyedi köntösben való újjászületetéséről, egy szuverén művész gondolatainak szűrőjén keresztül.

4. Lorde: Pure Heroine

Engedjétek meg, hogy megjegyezzem, nem csupán szórakozás a cél, ennél a csodálatos 17 éves lánynál. Illusztratív, dokumentalista szerepén túl, olyat is adni tud, amit élménynek nevezünk. Ella Maria Lani Yelich-O'Connor - azaz Lorde - , kimondottan tehetséges , nagyon szép, szövegvilága egyszerűen másolhatatlan.

3. David Bowie: The Next Day

A „The Next Day" című album: örömkeresés és igazi kínkerülés. Igen, Bowie-ból vesszük a példát, a jeleneteket, mert a cél a művészetben, a valódi zenealkotásban maga a kifejezés, a közlés a valóságról. Nem lehet másképpen maradandó dolgokkal megajándékozni a világot. Bowie önmagára és a világra való eszmélését fejezi ki, mégis a vizualitás nyelvén, hogy ő maga az úttörő művész, aki a maga törte úton „küszködött”. Megkereste a lelke látomásait, félelmeit, sőt, kifeszíteni a "vaszon" felületeire, az életéhez kapcsolódó mozzanatokat.  Az igaz, hogy mindennek üzenete van, de attól az még korántsem művészet. A „The Next Day” talán valami olyasmiben különbözhet a többi Bowie-lemeztől, hogy komolyabb üzenete van, az emberekre, az életünkre. Hatással van ránk, mert magában foglal valamit a túlélésről, a teljesség egy kis részéből, tehát pontosan abból, amit az alkotók örökké keresnek.

2. Nine Inch Nails: Hesitation Marks

Trent Reznor vélemenyem szerint, mindig valahonnan a művészet közeléből ír zenét és egyre közelebb simul hozzá. Nála nem táncol ide-oda a napi benyomások változatossága mivel hallani, hogy valamilyen rendszerre is törekszik. Végig azt hallani, hogy érzéke van a komponálás művészi szabadságáról. A „Hesitation Marks” cikázó, de titkosan szeszélyes lemez. Gondoljunk csak az „All Time Low” című nótára, vagy a „Disappointed” dalra, ez maga a művészeti progresszivitás egy-egy olyan árnyalatra, műfajra, mint például az a fajta művészet, mely tulajdonképpen ismer múltat, jelent és jövőt is. Trent Reznornak sikerült, és minden az övé lehet. Azt is hallani a lemezen, hogy ez a haladás kapcsolatban áll a változatossággal, mely szintén az örök emberi természethez tartozik.

1. Depeche Mode: Delta Machine

Nálam ez a lemez az érzelmi hatás és az alkotás esztétikai minőségét emeli ki, egy magasabb szintű feldolgozottságot igényel, és intellektuális orgazmust eredményez.  A lemez tempója visszaadja az érzelmek dinamikáját. A hallgatásakor felbukkanó képei: a belső élet és az emlékek sora. Ritmusa felidézi saját temperamentumomat és mindennapjaim „életritmusát”. A „Delta Machine” segítségével kézenfoghatóvá tehetem a belső tartalmakat, melyek egyébként nehezen hozzáférhetők, az érzéseim letisztultabbá válnak. Számomra a Depeche Mode "Ultra" című lemeznél kezdődött, és azóta is minden alkotásuk üzenete segítségére van Alba Hyseni transzcendentális útkeresésével.