2013. december 18. | Anikó, govinda

Megérte a részvétel – Vad Fruttik lemezbemutató

Mindig izgalmat és örömöt vált ki (nemcsak a rajongókból, hanem talán az egész színtérből is), ha egy jelentős magyar zenekar új albumot jelentet meg – pláne, ha ezt egy nagyszabású lemezbemutatóval is megspékeli! Szombaton a Pecsában a Vad Fruttik „dobta be a mélyvízbe” az új anyagát.

govinda:
Persze minden jó bulihoz kell egy jó előzenekar – ezt a tisztséget ez alkalommal az Ivan & the Parazol vette magára. De mi sem mutatja jobban a Fruttik-rajongók állhatatosságát, mint hogy már fél nyolckor, tehát a Parazol kezdése előtt fél órával sem lehetett könnyedén jó helyhez jutni a hatalmas nézőtéren. Mindennek ellenére egy árva panaszunk nem lehet, hiszen az első sorokban (néhány elégedetlenkedő ellenére, akik a lelkes bulizókra tettek epés megjegyzéseket) rögvest olyan hangulat kerekedett, mintha a fiatalok lettek volna az est headlinerei.



Meg is hálálták tisztességesen, hogy ezen a helyen szerepelhetnek: a két, már ismert új dal mellett egy harmadik, a nyilvánosság számára eddig ismeretlen slágerjelöltet is eljátszottak (Let Go), ami igen jól teljesítette a főpróbát. Eddig is vártuk a második nagylemezt, de ilyen dalok mellett az izgatottság lassan átmegy türelmetlenségbe! Egyébként pedig a rövidebb, körülbelül 60 perces műsoridőbe az újdonságok és a megszokott Omega-cover mellé is belefértek a legnagyobb közönségkedvencek, úgyhogy mindenki elégedetten távozhatott, vagy folytathatta a pörgést a lemezbemutatón, ugye. Amire egyébként láthatóan óriási érdeklődés mutatkozott: az előzetes teltház mellett ez abban is látszott, hogy csak erőfeszítések árán tudtuk magunkat kihámozni a tánctérről. No de, ugorjunk.

Anikó:
A Vad Fruttik teltházat varázsolt a Pecsába a negyedik stúdióalbumának bemutatója alkalmából. Nem kis dolog, hogy néhány ezer ember volt kíváncsi arra, hogy hogyan is szólnak a Darabok számai élőben. A koncert setlistjét nagyon jól rakták össze. A zenekar a Nem hiszek és a Válaszok nélkül c. dalokkal robbant be, ezzel megalapozva a következő másfél óra ugrálását. Javarészt az előző lemez, a Fénystopposok és az aktuális Darabok slágereit hallhattuk, megspékelve néhány klasszikusnak számító csemegével (pl. Úgy fáj, Kemikáliák). Úgy gondolom, hogy az egész buli hangulatát összefoglalja a visszataps után előadott utolsó hármas: a Kollázs, az Üzenet és a Lehetek én is. Mint ebből is látható, a koncert elég erős vonalat vitt.



A lemezbemutató tényleg nagyon rendben volt. A dalok álltak a központban (kevéssé az átvezető szövegek vagy a vizualitás), és az egész koncertet kb. 10 percnek éreztük, simán tudtuk volna még hallgatni pár órán keresztül. Egy kis bakitól eltekintve, mikor (talán a Tánc közben) egyszer félrecsúszott a zenekar, egy totálisan profi produkciót láthattunk szombaton.

Lehet, hogy kicsit rosszul jött ki az, hogy az album megjelenése csak pár nappal (december 10-én) előzte meg a fellépést, ezért az új dalokat még kevésbé harsogta a közönség, de még ilyen rövid felkészülési idő után is sokakat láttam, akik legalább néhány szövegrészletet már együtt dúdoltak a zenekarral. Szerintem a Darabok lemezbemutatója az év egyik legjobb magyar bulija volt, ahol nagyon megérte ott lenni.

Fotók és további videók: szorfdeszka.hu