2013. szeptember 10. | Bertoni

Piros-fehér-zöld - a Magyar Dal Napja Tatán 1. rész: Ami szép volt

2013-ban a Magyar Dal Napja sorozatba Tata is csatlakozott: először (és remélhetőleg, nem utoljára) rendezték meg a SörömZene Fesztivált. A háromnapos mulatság varázslatos környezetben, kiváló fellépők közreműködésével zajlott, és egészen nagy közönséget mozgatott meg. A nyári fesztiválhangulat vásári forgataggal és erdei túrával megspékelt, miniatürizált verzióját élhettük át az őszi esőzések és ködök beköszönte előtt.

Az első nap kicsit megkésve értünk a helyszínre, már sötétedett, és Maszkuráék az egyik sörös bódé előtt hörpölgették valamelyik cseh különleges nedűt. Az igazat megvallva kicsit el is tévedtünk, mert a koncertek közötti átállásban a hangforrást nem tudtuk követni, a városban kihelyezett plakátok pedig iránymutatást nem annyira adtak. De végül csak meglett a bejárat, átvehettük az elmés piros-fehér-zöld karszalagokat, és bevetettük magunkat a tömegbe. Nem mondom, hogy a rendezvény számára elkerített helyszínt nehéz és fáradságos volt körbejárni, de bódék is voltak szép számmal és a színpad is tiszteletet parancsoló volt. A látogatók nagy része kihasználta az evési és ivási lehetőségeket, néhányan az esti hűvösre fittyet hányva a fűben heveredtek le, mások pedig csak bámészkodtak a tóparton, mert már az is elég lenyűgöző volt.

Aztán hozzánk hasonlóan kicsit megkésve, fél 10 után az Intim Torna is a húrok közé csapott, és szokásukhoz híven irdatlan bulit csináltak. Megénekeltették a fiúkat, a lányokat, kicsiket és nagyokat egyaránt. Röpködtek a poénok is, láthatóan a közönség és a zenekar egyaránt jól érezte magát. Megkockáztatom, a fiatalok péntek és vasárnap este voltak a legtöbben – legalábbis a színpad előtt -, a szombati programok inkább a középkorú/idősebb korosztálynak voltak kitalálva. Végül is a Firkin megköveteli a ruganyos ízületeket, Ganxtáék pedig a kellő toleranciát, ami a szóhasználatot illeti, a fesztivál megkoronázásaként pedig a Ladánybene 27 táncoltatott vasárnap éjjel. Az alaphangulat tehát kiváló volt, bár akadt néhány dolog, amin a következő években talán lehet majd csiszolni, de erről később.

Bertoni