2013. augusztus 19. | Anikó
Tulajdonképp a Magashegyi Undergrounddal csaptunk bele a koncertek sorába a Strand Fesztiválon. Azért a Hősökre is ránéztünk, és ugráltunk a Vad Fruttikra. A zene és a fények nagyon rendben voltak, a hangerőt nem teljesen sikerült eltalálni.
Nehezen találtuk ki, hogy a Magashegyi vagy a Hősök koncertjét kellene-e megnézni. A Hősökbe belekóstoltunk, aztán az Ikon után átmentünk a Nagyszínpadhoz. A Magashegyi Underground nagyon jó koncertet adott, viszonylag a buli elején lejátszották a Szerelemtablettát és az Árnyékot is, innentől biztos voltam benne, hogy nekem a Magashegyi koncertjén a helyem. A hangerőt viszont valahogy úgy lőtték be, hogy a dalok között simán lehetett hallani a Hősöket, így nem kívánt 2 in 1 koncerten partiztunk.
Utána a Vad Fruttik lépett fel. Nagy örömömre szolgált, hogy a régi kedvenceket is elővették, így szólt a Tánc, az Üzenet és az Úgy fáj is. Persze nem hanyagolták el az új dalokat sem, de én ezeknek a számoknak örültem a legjobban.
A közönség irtóra élvezte a koncertet. Egyszer véletlenül összefejeltünk a mögöttem tomboló lánnyal, és gondoltam, most fog elküldeni melegebb éghajlatra. Megtörtént ez már azért is, mert ráztam a hajam – nem Vad Fruttikon -, ezért nem lepődtem volna meg, ha ő is hasonlóan reagál. Ehelyett mindketten bocsánatot kértünk és csak nevetettünk.
Ez az oldott hangulat kora este már érezhető volt. Ezek után kíváncsian vágunk bele a Strand második napjába!
Anikó