Hitmakers – Ivan & the Parazol a Strand Fesztiválon

Elég nagy nehézségek árán ugyan, de valamivel délután 5 óra után sikeresen bejutott háromfős kis kollektívánk a fesztivál területére. Nem sokat tétlenkedtünk, villámgyorsan a Nagyszínpad első sorában találtuk magunkat, idejében bebiztosítva „páholyos helyünket” az Ivan & the Parazol által garantált őrületre.

megosztás
kapcsolódó fájlok
- Strand Fesztivál 1., Zamárdi - 2013 (galéria)
- Strand Fesztivál 2., Zamárdi - 2013 (galéria)
kapcsolódó linkek
kapcsolódó cikkek
- Strand Fesztivál - 70 órás buli Zamárdiban!
- Iván és a Napernyő valamint Csongor Bálinték a Parkban - szombat este!

Némi folyadékot azért még időben vettünk magunkhoz – mint kiderült, annak ellenére, hogy az igen jótékonynak bizonyult a délutáni brutálisan tűző napon, igen hamar el is kellett fogyasztanunk. Na de ne lőjünk le minden részletet elsőre!

Az Ivan & the Parazol, bár viszonylag friss névnek számít (a tavalyi évben jött ki az első lemezük, ugye), egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ráadásul a nagyszínpadi terep sem újdonság a számukra. Mint azt maguk is büszkén bejelentették, az idei évben ez volt a harmadik, összességében pedig a nyolcadik nagyszínpados fellépésük. Megsúgom, ha ilyen ütemben haladnak tovább, nagyon gyorsan el fognak érni ennek a többszöröséig.

Már a koncert elején mutatós kis tömeg gyűlt össze a tánctéren; emeli ennek a jelentőségét az is, hogy sokan, nagyon sokan még mindig kint, a belépésre várakoztak (köztük feltehetőleg jónéhány Parazol-szimpatizánssal). Már az első dal, az 1965 is derekas bulizással-ugrándozással telt, a hangulat pedig egyre tovább és tovább fokozódott minden egyes számmal. A nagyfröccsöt bizony hamar meg kellett húzni, mert akadályozott minket a tombolásban! Volt itt minden: ami kellhet: természetesen a Take My Hand és a Jól áll nekem az élet váltották ki a legnagyobb sikert, de a személyes kedvencem, a Lumberjack hozta csak az igazi forgószelet (mellé tehetjük a Yellow Flavourt is). Mindössze csak másodszor láttam-hallottam a srácokat élőben játszani, ez a mostani azonban az előző alkalom élményét sokszorosan felülmúlta. Miért?

Ahogyan írtam, már az első dalok alatt beindult a mozgás-éneklés-ováció a sorokban, világos volt, hogy sokan vannak itt a zenekar kedvelői közül. Közhely, de tényleg nagy mértékben tud dobni egy buli élvezeti értékén az, ha a közönség is bekapcsolódik, „rajta van” a fellépés fonalán. Az Ivan & the Parazol pedig egy olyan banda, akiknek a zenéjéhez, produkciójához pontosan ez dukál – kicsit szebben megfogalmazva, elég jó, elég koszos, elég dögös zenét csinálnak ahhoz, hogy közben plafonok repedjenek meg, vakolatok kezdjenek leomlani, ésatöbbi. Persze egy gitártörés is simán beleférhet majd a későbbiekben, egy olyan őrületes koncert során, amilyet én időként vizionálok nekik, de ehhez tényleg az szükségeltetik, hogy eljöjjön az az este, amikor majd egy gombostűt sem lehet már leejteni a nézőtéren.

Vissza Zamárdiba: tehát hálás, lelkes közönséget tettünk ki mi mindannyian, ami főként dicséretes a délutáni kezdés ismeretében (sosem tudjuk meg, mi lett volna mondjuk este kilenckor, de biztos, hogy az sem lett volna visszafogott). A színpadon nem történt semmi felesleges, semmi manír, semmiféle megjátszás: annyi, amennyi kell. Vitáris Iván akkor is jelenségszámba megy, ha egy szál magában tesszük fel egy színpadra – szerencsére mögötte volt a nem kevésbé karizmatikus zenekar is. Mindemellett maradt a zenéé a főszerep: semelyikük nem helyezte magát előtérbe, nem lógott ki a megteremtett egységből, sem pozitív, nem negatív értelemben. Ezek a fiúk már most nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak: pörgős, (szív)izomtornáztató, kövér, nagybetűs rock’n’rollt. „Hitmakers, I wanna try your life”, mondja a dal: nem is kell kipróbálniuk ezt az életet, hiszen már maguk is a hitmakerek közé tartoznak.

Nem csoda, hogy igencsak dörzsöljük a tenyerünket egészen a (remélhetőleg még idén megjelenő) új lemez megérkezéséig: nagyon várjuk, hogy a bő egy, esetleg másfél év tapasztalatai hogyan formálják az új anyagot, és persze, hogy a megjelenést követő koncerteken hogyan változik a kép.

Valami azt súgja, hogy érdemes lesz majd magunknál elsősegély-készletet tartani.

govinda

cimkék
- 2013, Ivan & The Parazol, koncertbeszámoló, Strand Fesztivál, zamárdi

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább