2013. július 4. | Jam

VOLT-blog: 1. nap, harmadik felvonás - 30 másodpercre a Marstól

Nyilvánvaló volt, hogy az est sztárja a Jared Leto vezette trió lesz, de hogy ekkorát fog ütni az egész, azt el sem mertem képzelni. Pedig voltam már a srácok koncertjén nem egyszer. Hibátlan produkciót láthattak a jelenlévők, de azért ne szaladjunk ennyire előre!

Kedves D.!

Az egész nap és fesztivál egy The (hated) Tomorrow koncerttel kezdődött számomra, akikre igencsak kíváncsi voltam, hiszen az Anyáddal című dalukkal leforgatták az év hazai videoklipjét, a dal sem lett rossz, tehát vártam, hogy élőben is profi, élvezetes teljesítményt fognak nyújtani a srácok. Többé-kevésbé igazam is lett, inkább hangtechnikai problémákkal és a meleggel kellett szembenéznünk, mintsem a zenekari teljesítmény hiányával. Technikai részen azt értem, hogy az éneken túl sok volt a magas és az énekes amúgy is magas tónusú hangjával együtt ez sokszor fülrepesztő vonyításokat produkált. Másrészt a sampler is igencsak hangosra sikeredett, így amikor az szólt, akkor elnyomta a többi hangszert, de néha még az éneket is. Kár, pedig a dalok jók és táncolhatók, mire kezdett a nap a fák mögé bukni, szinte még tömeg is lett. 

Az egyik nagy headliner a Queens of the Stone Age volt, akiket (lehet megkövezni) nem szeretek. Mindössze egy nótájukat ismerem, azt is csak azért, mert a Guitar Hero harmadik részének szerves részét képezi. De, ha már itt voltam, belehallgattam és rájöttem miért nem szeretem: mert késett egy 30 évet a stílus. Vagyis nem késett, „én vagyok még túl fiatal ahhoz, hogy értékelni tudjam”, ez a hivatalos megfogalmazás. Éppen ezért megállapítottam, hogy az urak profik (ennyi év után ez el is várható) és inkább átsétáltam a Majkáék bulijára, amit ugyebár, mint azt előző cikkemben írtam, nem bántam meg. 

Előtte még volt egy Tankcsapda, akik ugyanazt a szettet hozták, mint 3 napja a Víz-Zenére Tatán, de ez engem egy cseppet nem zavart: ugyanúgy végigtomboltam megint. Az a baj a Tankcsapdával, hogy egyszerűen királyság! Nem tudnak hibázni, szórják a slágereket, profik, Lacinak is volt most valamennyi hangja, szóval élveztem nagyon!

Aztán elérkezett a fél tizenkettő és nem történt semmi, ugyanis Letoék késtek 10 percet. Sebaj, túlélhető, főleg annak tükrében, amit utána kaptunk: másfél óra sláger-halom ugrálással és énekléssel egybekötve, tapsolással és guggoltatással megspékelve, embereket színpadra felhívva, közönség mögött énekelve, pacsizgatva... Szóval a klasszikus 30STM-elemek, amik miatt imádok a koncertjükre menni. Ráadásul Jared hangja most tiszta volt, mint a forrás, mikor kibújik a hegy gyomrából, úgyhogy a fanyalgók orrára is csomót kötött az úriember. Bár mikor tisztán és halkan énekelt, kicsit olyan volt, mintha Roxette szólna, de ez már szintén a hangosítás hibája lehetett. Összességében olyan napot zártunk, amire bátran lehet azt mondani, hogy igazi fesztiválindító! Holnap jön a folytatás.

Üdv,
Jam

U.i: Ha jössz, a csapvízből ne igyál, beláthatatlan következményei lehetnek! Én már csak tudom…

Képek: VOLT Fesztivál hivatalos honlap, Tóth Zsombor