2013. június 30. | Jam
Csótánytól vizesedő póló - VOLT-váró-blog: 3. nap
A fesztivál (mármint a hivatalos) féltávjánál leszünk majd péntek reggel, amikor is szolid macskajajjal fogjuk konstatálni, hogy még korántsincs vége: itt bizony még mindig bulizni kell! Ehhez pedig találunk majd hangulatkeltő brigádot, nem is keveset!
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
A változatosság kedvéért ezt a napot is GDF Suez színpadnál fogom kezdeni, hiszen jó barátaim, az F.R.B. zenekar tagjai nyitják majd ezt a délutánt a kozmosz-szal és a Mary Popkids-szel maguk után, akiket meg aztán vétek lenne kihagyni. Itt jön el az a pont, hogy beköltözöm a Telekom nagyszínpad elé és el sem mozdulok, úgyhogy a továbbiak csak tájékoztató jellegűek az esetleges fanyalgóknak: lesz itt még Ivan and the Parazol, Deák Bill Gyula bácsi is bebiceg néhány dal erejéig, kihagyom sajnos a Road buliját (de jó, hogy ott voltam Pannónián, ugye-ugye...) valamint a Kiscsillagot is. DE, ami a legfontosabb: éjféltől azért egy jó Alvin és a mókusok majd tuti belefér.
Eggyel arréb az OTP-Petőfi színpadon olyan együttesek keltik majd a hangulatot, mint a Bermuda, a Balkan Fanatik, a Kéknyúl, Jaime Woon (akit azért egy-két dal erejéig jó lenne elkapni), az Intim torna illegál vagy éppen az Irie Maffia (akikkel szintén „fel kéne baszni a kéket”, de hát meglátjuk milyen lesz az Alvin. Ami egyébként mindig zseniális, szóval Sena-éknak nincs sok esélyük...
És akkor elérkeztünk a Telekom Nagyszínpad felhozatalához, ami miatt valószínűleg le fogok maradni minden másról: lesz itt nekünk bemelegítésnek egy Óriás, akikkel mindenképpen érdemes fát dönteni, hiszen Egyedi Petiék igencsak egyedi dolgokat művelnek a színpadon. Aztán jön a Supernem, akik élőben képtelenek rossz dolgokat összehozni (legalábbis azon a milliónyi koncerten, amelyen ott voltam, ez mindig így történt), főleg, ha olyan együttesnek melegítik a közönséget, mint a Papa Roach. Elmondhatatlan, hogy mennyire várom már Jacoby-ékat, hiszen 3 éve a Szigeten láttam utoljára élőben a brigádot és azóta is csavarom a vizet a pólómból. Szóval várakozásom a tetőfokon, de ez nem csak csótánypapáéknak szól, hanem főleg a kanadai Billy Talent-nek, akik tavaly lemondani kényszerültek az A38-as bulit, de nincs az az Isten, hogy most kihagyjam őket. A tavalyi lemez úgy elvarázsolt, hogy egyszerűen muszáj egy első sort kikaratéznom magamnak. Utána már csak szolidan köszönünk egyet Martin Solveignek, hogy Hello és búcsút is intünk a harmadik napnak. Na jó, dehogyis intünk... de leírni azért jó volt!
Jam
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.