2013. június 10. | Stewie

Busaman a Szabadság téren

A hétvégi Belvárosi fesztivál első napjának fő atrakciója a reggea/dancehall műfajban utazó Irie Maffia volt a Szabadság téri színpadon. Bevallom őszintén, én még ezelőtt sose voltam Irie-koncerten. Valahogy sose vonzott annyira a raszta-kultusz, hogy elmenjek egy ilyen eseményre. Ismertem pár számuk refrénjét, de ennyi. Viszont ha már ingyen volt, akkor megnéztem - még a végén magával ragad a hangulat, gondoltam magamban.

Az első és talán legfőbb problémám a helyszín volt. A szervezők az ifjúságnak szóló színpadot nem az Erzsébet térre tették, helyette ott Korda Gyuriék és Vastag Csabáék haknizhattak. Belátom, hogy gazdaságilag ez így jó húzás, hisz ingázni kell majd a nagy kerék és a koncertek között, de olyan hangulatromboló tényező, amit csak nehezen lehet visszahozni, mivel a mai 17-25-ös generációnak ez jelenti a Deákot, a kikapcsolódás egy meghatározott központját. És pont erről kéne szólnia a fesztiválnak: a szokványos belvárosi helyeken, ahova amúgy is járnak a fiatalok, koncerteket szervezni, hogy vegyüljön a „Deák” érzése egy EFOTT-éval.

A koncertre egy laza fél órával előbb érkeztem, hogy addig találjak egy jó helyet, igyak valamit és ráhangolódjak… ahogy azt balgán gondoltam. Először is: hely az nem volt. A Szabadság teret úgy teletömték, hogy az a bizonyos gyufás skatulya se fért volna már sehova. Másodszor úton-útfélen öszefutottam egy ismerőssel, akivel eldiskuráltam egy kicsit, így észre se vettem hogy a koncert már el is kezdődött.

Sajnos előzetes félelmeim igaznak bizonyultak. Az első tíz percet nagyon élveztem. A dalokat, amelyeket ismertem, még énekeltem is, a tömegpszichózis teljesen magával ragadott. Viszont a 3-4. számnál, amit épp nem ismertem, észrevettem egy mérhetetlen monotonitást a dallamvilágban, amibe sajnos bele is untam. A számok ugyanarra a klisére épülnek, a változatosság csak akkor volt megfigyelhető, amikor az új albumról játszottak pár számot, de azokat meg végképp nem ismertem, plusz azok se voltak annyira eltérőek, csak az átvezetők főszereplője a DJ lett. Félre ne értsen senki, én elismerem az Irie munksságát, nagy zenészek, csak olyan egyhangú, hogy tényleg csak a Busaman viccességében lehet hosszú távú élvezetet találni.

Természetesen a közönséget ez egyeltalán nem érdekelte. Aki Irie-ra jön, az talán nem is a zene miatt jön elsősorban. Sokan csak a hangulat kedvéért voltak kint, és csak néha álltak be a közönségbe, amúgy a füvön ülve vízipipáztak, ami szép és jó, de csak amíg ingyen van. Azért nem nagyon adnék ki még pénzt is, hogy negyed óráig élvezzek egy koncertet, amúgy meg csak társalogjak a haverokkal, mint egy egyszerű romkocsmás estén.

Stewie

Képek