2013. április 16. | Eszter
Több okból is szeretek Magashegyi Underground koncertre járni: egyrészt nyilvánvaló, hogy a zene miatt, másrészt magával ragadó energiával vannak jelen a zenészek a színpadon. Április 13-án az Akváriumban mutatták be „Tegnapután” című lemezüket – ekkor sem volt ez másképp.
Sajnos szokás szerint az előzenekart lekéstem, pedig mindig megfogadom, hogy meghallgatok minden egyes fellépőt. Ez most sem vált valóra, így hát a Fele Királyság koncertjéről teljesen lemaradtam. Ezúton kérek elnézést tőlük! A Magashegyi viszont hozta a szokásos, számomra nagyon szerethető formáját. Szerintem még akkor is a csajos kategóriába tartozik az együttes, ha Bíborkán kívül mindenki más rendelkezik „Y” kromoszómával. Nagyon kerek volt minden. Nem kezdem sorba venni a számokat, csak arról írnék, ami igazán megragadt bennem.
A Szeplős váll dubstep feldolgozása számomra annyira meglepő volt, mint fagyi helyett hot-dogot kapni, de akkor és ott annyira bejött, hogy majdnem szívrohamot kaptam (most el kell gondolkoznom azon, hogy a gitáros rockzenéről át kellene térnem az elektronikus cuccokra, mert ugye az mégiscsak korszerű, de akkor Gabriellává vélnék, pedig nem akarok Londonba költözni). Úgy éreztük, hogy ez kellett volna, legyen a záró szám, de a közönség az Angliát szavazta meg. Mondjuk ezt sem bánom, mert a 2011-es Fishing on Orfű óta a kedvenc számaim közé tartozik. A Magashegyinek jár egy nagy piros pont a Závada Péterrel történő alkotások kapcsán is. Ez a fajta együttműködés két lehengerlően izgalmas számot eredményezett.
Először a MüPa-ban hallottam őket, de ott valahogy csak arra tudtam figyelni, hogy Péter kicsit olyan, mint a megszeppent óvodás az anyák napi műsorban (talán megbocsájtja ezt nekem, de mentségemre legyen, hogy ezt neki is elmondtam koncert után). Szóval az Akváriumban már nem volt ez a fajta zavaró tényező, éltek és működtek a dalok. Remélem további közös számok is születnek majd!
A koncerten nagy előny volt, hogy nem ült le a hangulat - elejétől a végéig hatott az érzékszervekre. A már említett energia folyamatosan jelen volt és sodort magával. Itt jegyezném meg, hogy elvittem magammal eddig a Magashegyit nem ismerő barátnőmet, aki az esemény végére menthetetlenül rajongóvá vált, ráadásul inspirálónak is mondta. Szóval javaslom, hogy más is tegye ezt, és legyen a következő koncert teltházas - megérdemelné a zenekar!
Az új lemez április 30-án jelenik meg, mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Fotó: MartoN Nagy Photo, további képek a koncertről ITT
Eszter