2013. február 7. | Lora

Egy kihagyhatatlan szeánsz - Konyha koncerten jártunk

Szombat este koncertet adott a Konyha zenekar Vitáris Ivánnal kiegészülve a Gozsdu Manó klubban. Lelkes a közönség, és még lelkesebb a zenekar. Ebből rossz nem sülhet ki! Szepesi Matyiék most is kitettek magukért, hiszen minden egyes dalban hatalmas energiával játszottak, amit pár zenekar simán megirigyelhetne. Arról nem is beszélve, hogy frontemberként Matyi lazán, természetesen, minden erőlködés nélkül kommunikált a hallgatókkal, emiatt senki nem érezte magát kizárva eme szeánszból. De lássuk a részleteket!

Gozsdu Manó Klub. Este fél 9. Emberek sorakoznak, és várják, hogy a kivetítőn már ne csak a pihenő hangszereket láthassák, hanem azok megszólaltatóit is. A közönség az első taktusokra vár. Majd amikor meglátják, hogy a zenekar kezdésre kész, hirtelen mindenki a lefelé vezető lépcső felé veszi az irányt. Már a kis folyosón izgalmas dallamok foszlányait hallani. Igen, ez a Konyha zenekar egyik dala. A pincébe leérkezve már kisebb tömeg gyűlt össze, ezzel is mutatva, hogy az emberek kíváncsiak a ’60-as, ’70-es évek retro hangzására és a modernebb zenei stílus keveredésére. Igaz, nem voltak túl bátrak ahhoz, hogy az első sorba merészkedjenek, inkább megtartották a tisztes három méter távolságot a zenekartól, ami lehet nem is baj, hiszen így volt lehetősége a srácoknak kicsit interaktívabbá tenni a koncertet. A „Mindenkinek jobb lesz így” című számnál a fiúk kérésére - hiszen ez egy szomorkásabb hangvételű dal - mindenki lekuporodott a földre, és onnan hallgatta végig a dalt, aminek végén Matyi csak annyit mondott, lehet, hogy vallást kéne alapítania, ha ilyen sokan hallgatnak rá. (Szerintem lehetne mondjuk Szepesizmus.)

És még mindig nem értünk a végéhez, hiszen ekkor következett a „meglepetés” vendég Vitáris Iván személyében, akivel egy Led Zeppelin és Rolling Stones feldolgozás után közösen játszották el a zenekar egyik legnagyobb slágerét, a „Kiskiflit”, ahol a hallgatók simán katartikus hangulatba kerülhettek. Én legalábbis abba kerültem. Itt már nem volt megtartva az a bizonyos három méter.

Másfél óra után, még mindig nem volt elég a Konyhazenéből, így még három dallal ráhúztak a srácok, ezzel is megörvendeztetve a lelkes közönséget. Azt kell mondjam, hogy nem ez volt életem utolsó Konyha koncertje, mert ennyi élményt, ami ezalatt a másfél óra alatt ért, nagy hatással volt rám, és már nagyon várom a következőt, ami, ha emlékezetem nem csal, március elsején lesz az Iskolában. Kihagyhatatlan!

Lora