2012. december 2. | Ági

Hardcore buli a Parkway Drive tolmácsolásában

Csütörtökön az év legnagyobb metal eseményének lehettünk fültanúi.  A Parkway Drive már több alkalommal fellépett kis hazánkban, de klubkoncertre 4 éve nem került sor. Az eseménynek eredeti tervek szerint a Dürer kert adott volna otthont, de a nagy érdeklődésre való tekintettel, egy jóval tágasabb helyszínre, a Petőfi Csarnokba költözött. Sajnálhatja, aki otthon maradt - hatalmas bulit hagyott ki.

A Phoenix Music Hungary már hónapokkal ezelőtt megszellőztette a hírt, miszerint napjaink egyik legnépszerűbb hardcore zenekara hazánkba látogat. Nyáron a koncert pontos dátumára is fény derült. Az előzenekarok kilétét sokáig homály fedte, a választás végül az Emmure, a The World Alive és Stuctures bandákra esett. Számomra a hét első fele zenehallgatással telt, utazás közben, a munkahelyen, ahol csak tehettem Parkway Drive-ot hallgattam, így nem csoda, hogy tűkön ülve vártam a november 29-ét. Amire számítottam: profi zenekarok és rengeteg ismerős.

Már 5 órakor úton voltam a Petőfi csarnok felé, annak reményében, hogy megúszom a sorban állás okozta kellemetlenségeket. A tervem nem vált be: már 6-kor kígyózó sor fogadott a bejárat előtt. Ha valamit rosszul viselek, az a várakozás, pláne hidegben és szitáló esőben, de ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ezt az unalmas időtöltést mi más tette volna elviselhetőbbé, mint a zene, amiről a szervezők előrelátóan gondoskodtak. A bejárat előtt parkoló Monsteres kocsi szervírozta a metált, olyan hangosan, hogy még a sor végén állók is tisztán hallották a zúzós ütemeket. Lassan elérkezett a várva várt kapunyitás, kezdtek beszivárogni a vendégek. Az első fellépő a Stuctures volt. A srácok pontosan kezdtek. Bár a lelkesedésükkel nem volt gond, előadásuk nem győzött meg. Úgy éreztem, nincs meg az összhang a tagok között, nem tetszett az énekes hangja, a jobb oldali gitárt egyáltalán nem lehetett hallani. Tíz perc után úgy döntöttem, itt az ideje levegőzni egyet. Közben a színpad előtt is gyülekeztek az emberek, azt azonban túlzás lenne állítani, hogy a hangulat a tetőfokára hágott.

A Structures a The World Alive-nak adta át a mikrofont. A négy éves múlttal rendelkező arizonai csapat jobban játszott elődjénél, zenéjük összetettebb - lágy ének kemény hörgéssel párosul. Nekem emiatt is szimpatikusabbak voltak, de ízlések és pofonok. Ami velük kapcsolatban  tetszett, hogy buzdították a közönséget. Az is elhangzott, hogy a magyarországi koncert az európai turné eddigi legjobb állomása. Az idő múlásával a hangulat is fokozódott, a közönség kezdte felvenni a ritmust. Egy nyakig kitetovált srác előugrott a semmiből és elkezdett tiszta erőből kalimpálni, aminek a vége az lett, hogy ismét megfürödtem egyik barátom sörében...

Harmadikként az este legígéretesebb előzenekara, az Emmure állt színpadra. A srácok több ízben megfordultak már hazánkban, ez alkalommal is alaposan megmozgatták a közönséget. A jövőre tíz éves zenekar még mindig kíméletlen dühvel játssza helyenként elektronikával fűszerezett számait. 2 óra bemelegítés után következett az este fő attrakciója, végre a Parkway Drive legénysége állt a színpadon! Előre sejtettem, hogy itt most nem akármilyen testtorna veszi kezdetét. Az esetleges sérülések elől a hátsó sorokba menekültem. Bár a fiúkból nem sokat láttam, az adrenalin-löket még hozzám is elért. Mindenki telitorokból üvöltötte az ismert slágereiket, köztük a legújabb, Dark Days című számot is, mely vizuális aláfestést is kapott. Bár már csak néhány állomás maradt hátra, a turné miatti fáradtság egyáltalán nem érződött a csapaton.

Ez az a koncert, amiről egy rossz szavam nem lehet, mind a hangzás, mind az előadásmód kifogástalan volt. A másfél óra gyorsan elrepült. Mikor felcsendült a Carrion első üteme, tudatosult, hogy ez az utolsó alkalom a tombolásra. Beleadtunk apait-anyait, majd megindult a harc a kabátokért. A biztonsági őrök 10 percet hagytak rá, hogy mindenki elhagyja a termet, amihez csak gratulálni tudok, mert így ezren nyomorogtunk a folyosón. Az estének pedig még koránt sem volt vége! A legkitartóbbak átmentek a Dürer kertbe, ahol afterparty gyanánt a Stubborn és a Banished zenélt.

A Stubborn valamivel 2 óra előtt foglalta el a színpadot. Bár lényegesen jobbak voltak, mint az amerikai Structures, zenéjük nem tett rám mély benyomást. A kisterem másik fellépője a Banished. Bár a nevüket már ismertem, zenéjüket idáig még nem hallottam. Kellemes meglepetés volt, amikor a Southern Oracle énekesét megpillantottam a színpadon. A magyar zenekarok közül jelenleg őket tartom a legtehetségesebbnek, de a Banished is megállná a helyét bármelyik külföldi színpadon. A siker titka talán a frontember személye. Nem elég, hogy iszonyatosan jó hangja van, azt is tudja, hogy kell megmozgatni a közönséget. Mikor azt mondta töltsük meg az első sorokat, mindenki engedelmesen előre tódult, és a késői időpont ellenére hatalmas buli kerekedett. Méltó zárása volt ez az estének, és bár tudtam, hogy másnap, amikor kelni kell, nagyon fáradt leszek, egy pillanatig nem bántam, hogy maradtam. Az előzenekarok előadásában találtam kivetnivalót, de a Parkway Drive minden várakozásomat felülmúlta. Ez is egy olyan este volt, amit még sokáig emlegetni fogunk.

Ági