Augusztus húszadikával elvileg véget ér a hivatalos nyári szezon (ami leginkább azt jelenti, hogy mostanra már jó eséllyel te is, kedves olvasó előtted az idei szabidat), szomorú ez mindenképp, senki nem lesz már barnább, vissza kell komolyodni a zakókba és körömcipőkbe és a vénasszonyok nyarában, 40 fokban az irodában tűrni annak gondolatát, hogy egy évig megint nem lesz Balcsi-lángos-vattacukor kombó. (Hogy is mondta a Kispál? „Kiskosztüm/vagy öltöny/Mindegy csak ne csöpögjön/A véred a kőre a Munkahelyi miliőbe”). Az efelett érzett, mostanra már éppen aktuálissá váló nyárvégi depressziót enyhítendő összeszedtem néhány zenét, amik felett zokogva lehet nosztalgiázni az elveszett ifjúságunkon és felidézni a nyár legszebb pillanatait.
A Soreii &Poolek láthatóan úgy döntött, hogy az idei szezonra megírják a hivatalos party himnuszt és ez többé-kevésbé sikerült is. Van itt minden, ami tőlük elvárható és ami ilyenkor szokott: (ön)ironikus és találóan nem túlbonyolított szöveg, elektronikus zajszennyezés, cicalány, csirke (még fejjel), ezüstösen csillogó rövidnacik, melyeken huncutul korcsolyázik a napfény, kecske, cápa, szóval mint a búcsúban. És bár az a tapasztalatom, hogy ez általában betalált, az én szívemhez ezúttal sajnos valahogy mégsem értek el egészen, ami azért különösen szomorú, mert a 2011-es nyaram teljes egészében a Maximális extázis égisze alatt zajlott (na oké, meg a Belga Fesztivállapotában). Jó ez is, de valami hiányzik… hiába, vagy én öregszem vagy a fiúk.
A PASO kell nyárra nagyon, sőt túlozhatnék úgy is, hogy ha nyár, akkor PASO. Egyfelől azért, mert az a fajta zenei vonal, amit ők képviselnek a skas, raggea-s észvesztés valahogy sokkal természetesebben járja át az ember zsigereit a meleggel és napfénnyel együtt. Másfelől pedig azért is, mert mostanra már (szerencsére) tisztességes hazai fesztivált nem tartanak nélkülük, rendes fesztiválozó meg nem megy haza PASO koncert nélkül. Ezzel a számmal pedig nem nehéz azonosulni, már csak a szövegvilága miatt is nagyon könnyen és gyorsan a sajátunknak érezhetjük. Persze csak a világ rendetlenebbik fele. A rendesek természetesen nem.
A felénk mérsékelten agyon játszott Passion Pit zenekar második lemezének debütáló dala. A klip különlegessége a mini helikopterre erősített kameratechnika, aminek köszönhetően egy pattogó labda szemszögéből enged betekintést egy kertváros életébe. A zene pedig kiválóan alkalmas rá, hogy kisétáljuk magunkból a nyárutó tetszőleges szombat délelőttjén aktualizálódó másnaposságot és közben elmélkedjünk egyet a világ folyásáról, méltatlankodjunk kicsit, majd az egészet elengedjük.
A lista talán egyetlen szexinek számító darabja, ami nem nagy csoda, hisz nehézkes volna az énekesnőnek olyan megmozdulását felidézni, amit nem jár át egyfajta fura, nem evilági fülledt erotika. Ez a dal pedig kifejezetten azokat a típusú nyárestéket idézi fel, amikor már késő délután a levegő bizsergő szagából és szél fújásából érezni lehet, hogy ez az éjszaka az ördögnek megy.
Szintén a nyár nagy slágere. Amikor az első hírek szárba szöktek a két formáció „alkalmi esztrád”-járól, lehetett sejteni, hogy itt nagy baj nem történhet. Nem is történt, mindenki tette, amihez ért, helyén a zene, frappáns a szöveg és a klipért külön dicséret jár (Yonderboi klipjei óta nem láttam ennyire igényesen megalkotott képi világot a magyar felhozatalban). És habár szövegvilágának szellemisége lényegében nem tér el sem a fent említett PASOtól sem pedig a Soreii &Poolek-féle terrortól (nevesül: lazulunk, istenem, hát van ilyen) az ’esztrád’ szó rímbe foglalása a szívemnek annyira kedves, hogy a továbbiakban szeretném bármilyen felállásban ritmusba törve hallani a himpellér illetve a foghíjtelek szavakat. Köszönöm.
A Riddim Colony frontembere Gyptian Hold Yuh című gigaslágerének zenei alapjait gondolta újra, ami szerencsére olyannyira jól sikerült, hogy ez eredeti a számot első hallgatás után már csak nyomokban juttatja eszünkbe (azzal sem volt probléma, csak épp az egészségesnél jóval többet lehetett hallani). A srácok sajnos nemigen jeleskednek sem a klipkészítésben sem a youtube-ra töltögetésben, ezért ez a szokatlan formátum. Kedves, vidám, rádióbarát, napfényes reggae, aminek már most látom, hogy nagy hasznát fogom még venni ronda, csípős, ködös novemberi hajnalokon.
Van olyan, hogy az élet nem habos torta és az ember mondjuk (csak a példa kedvéért) bölcsészdiplomával egy lángossütő mellett találja magát, vagy aztán már ott se. A szerencsésebb eset, ha úgy látjuk a helyzetet, ahogyan Emiliana Torrini: fiatalok vagyunk, nyár van és tulajdonképp a szar is le van szarva. Az izlandi énekesnő mind zenéjében, mind a szövegében zseniálisan elkapta ezt a hangulatot (a dalhoz 2 féle klip is készült, azért ezt választottam, mert a home-made típusú felvételekkel még őszintébbnek és bájosnak hat, nem mellesleg a klotyón éneklésért is jár a pont). Őszintén remélem, hogy ez a kollektív érzés, amikor a legnagyobb bűn a barátnőnek bevallani, hogy kitöltötted a szex kvízt a magazinjában, már mindenkinek megvolt legalább egyszer!
Tudom, tudom, elmúltam 14 és mégis… de hát mit tehetnék, ha ezen a nyáron ezt a dalt játszották rongyosra a rádiók (és igen hölgyeim és uraim, még a hazai zenei életben a mélyen szofisztikáltság csimborasszójának kikiáltott MR2 is). Cserébe viszont ígérem a lista a továbbiakban sem Katy Perryt sem Nicki Mutánscsípő Minaj-t nem fog tartalmazni. Nyílván nem egy nagy feladvány, de a maga módján helyes és fülbe mászó is, illetve a klipben 2:20-nál a főszereplők romantikus lányregény borítóvá válásáért jár a 10 pont.
Will Smith - DJ Jazzy Jeff & the Fresh Prince: Summertime
Egy barátom szerint épelméjű ember nem csinál nyári slágert és lehet ebben valami. Hogy kikerülhessem azt, a magas labdát, amivel az összes rém kínos egynyári szösszenet (ami a Ketchup songtól a Summer of 69-on keresztül az UFO Napolajáig gyűrűzik) helyet nyerhet ezen a listán, áldozni kellett a ’ciki, de egy szezonon keresztül ezt bőgettem’ nevű démon oltárán. Akkor most javaslom, hogy jól eső tehetetlenséggel dőljünk hátra és hagyjuk, hogy arcon csapjon minket a brutális kilencvenes évek!
Ez nem is a nyárhoz, ez már kifejezetten a nyárvégi depresszióhoz kapcsolódó muzsika. A totális szétcsúszás azon pillanataihoz ajánlom, amikor a konyhakövön sörözve a dekk végével próbáljuk felszedni a kihullott parazsat miközben az utolsó kételyünk eloszlott afelől, hogy vajon elszúrtuk-e. Igen, elszúrtuk.
Assisi Szent Ferencnek, az állatok patrónusának emlékére ünneplik október 4-én az állatok napját. Át is túrtuk a netet, hogy a jeles nap alkalmából mi is megfelelő ünneplésbe kezdhessünk. Össze is gyűjtöttünk 8+1 "állatos" dalt magyar előadóktól, amelyek külön-külön is a kedvenceink voltak már korábban. Hogy miért +1? A Fish! Alanyijogon, pusztán név alapján került be. A continua
A post-punk egy nagyon összetett, és meg nem értett műfaj volt. Bár kevesebb, mint 10 évet élt a világkorában, máig meghatározó eredményeket ért el. Egyesitett a művésziességet a punkok haragjával, és megannyi más műfaj elemével, amiből egy igen színes műfajt alkottak. A teljesség igénye nélkül íme az az 5 post-punk album, amit mindenképp meg kell hallgatnod. A continua
A szintetizátorokat a korai években sokan megvetették: nem volt a hangoknak fizikai leképeződése, nem volt húrpendülés, vagy rezgés, ami a hangot adná. Aztán a ’70-es években jött az áttörés, hála olyan zseniális zenészeknek, mint a Kaftwerk vagy Brian Erno, akik megmutatták, hogy végtelen lehetőségek rejtőznek a szintetizátorban. A 80-as évekre pedig kialakult a Synth-Pop, amelyekből most összegyűjtöttük az 5 legmeghatározóbb albumot. A continua
Kollányi Zsuzsi szólókarrierje 2017-ben robbant be ”Valahonnan” című dalával, melyet Lotfi Begi és Majka közreműködésével készített. Az énekesnő bombasztikus sikereket aratott a felvétellel, amely decemberben elnyerte az év legjobb videóklipjének járó Comet gömböt. Zsuzsi nem állt meg itt, ugyanis az év énekesnője elismerését is bezsebelte a GLAMOUR Women of the Year 2018-as díjátadóján. Februárban indult önálló műsora, a "Két hang között", hétvégén pedig A Nagy Duett 6. évadjának versenyzőjeként mutatja meg sokszínűségét.
Most az ő kedvenceit ismerhetitek meg top5-ös listájából. Bónusz dalként pedig megnézhetitek legfrissebb, SuperStereoval írt közös dalának klipjét is, amely a nyár potenciális bulitrack-je lehet. A continua
Ezen a héten SuperStereo, alias Laskai Viktor kedvenc dalait ismerhetitek meg Top5 rovatunkban. Viktor először a Péterfy Bori & Love Bandben vált ismertté, majd kivált a zenekarból, és azóta SuperStereo néven saját elektro formációját működteti. Hamarosan Kollányi Zsuzsival közös új klipjét is bemutatja, élőben pedig június 2-án a győri Audi Arénában INNA koncertje előtt találkozhattok vele. A continua