2012. augusztus 6.

Hőség helyett bőség a Magyar Dal Napján

Az ország legelviselhetőbb pontja a Sziget Nagyszínpada előtti tér lesz a hőséges napokon, hiszen – túl azon, hogy kiváló előadók várják a látogatókat - a szervezők porlasztott vízpárával hűtik a levegőt a nézőtér felett.

Senkit ne riasszon el a hőségriadó a jelen és a közelmúlt legjobb pop-rock slágereinek élvezetétől, hiszen a Sziget szervezői - eddig még itthon nem látott módon – akár 5-10 fokkal is kellemesebb klímát teremtenek a Nagyszínpad előtti nézőtéren. A Magyar Dal Napja közönsége felett ugyanis – és a további meleg napokon is -, mintegy 4000 m2-en porlasztott vízpára hűti majd a levegőt. Ugyanígy a bejáratnál, az esetleges sorban állókat is hűtött tér fogadja majd. Mindemellett a szervezők felhívják a figyelmet, hogy a hőséges napokon fejfedőről és folyadékbevitelről mindenki gondoskodjon. A Szigeten, a várható nagy meleg miatt több helyen vízpermet-kapukat állítanak majd fel, az utakat folyamatosan locsolják, az egészségügyi szolgálat éberen figyel és munkatársai folyamatosan vizet is osztanak majd.

A nagyszínpad előtt beindított porlasztott vízpárasító valóban fokozottan indokolt volt, hiszen a közel negyven fokos hőség ellenére folyamatosan érkeztek a Magyar Dal Napjára a szülinapos Sziget újabb és újabb vendégei. Persze most ismét pontosítanunk kell, mint ahogy a műsorvezető Novák Péter is megtette, hiszen a négy évvel ezelőtt, Presser Gábor fejéből kipattant kezdeményezés először valóban a Szigeten mutatkozott be, de a mai monstre eseményen túl az országos nagy kavalkád szokás szerint, szeptember 9-én lesz megtartva. Tehát százötven magyar megasláger ma egy helyen!

A kivetítőn minden dalszöveget olvashatunk, így aki elakad netán egy-egy sornál, most nem téveszthet. Sőt ha eddig némi szövegértelmezési zavarunk támadt, ezúttal kiderül minden: így aki eddig úgy vélte, hogy Péterfy Bori dala, az Ópium a kábítószer-fogyasztásról szól, most megtudhatta a valót, azaz szó sincs erről. Bori természetesen másik nagy slágerét, a Vámpírt is elhozta, melyet fekete ruhában adott elő: talán ezért nem véletlen, hogy jó izzadást és jó mulatást! felkiáltással zárta a Péterfy Bori és a Love Band produkcióját.

A nyolcvanas évek undergroundjának zenéje leginkább másolt kazettákon terjedt, ám több generációra is komoly hatással volt, sőt a Sziget születésének gyökerei is ide nyúlnak vissza, hiszen Müller Péter Sziámi személye a közös nevező. A korszakot megidéző allstar zenekar egy dermesztően aktuális URH-bluesszal, a Bétaville-lel nyitott, majd a Bárdos Deák Ágival kiegészült zenekar a Kontroll Csoport: Félelem házát vezette elő, majd egy Sziámi-dal, az Apokalipszis itt és most tette teljessé a mülleri nyolcvanas éveket, végül a teljes Európa Kiadó Vigyázz, ha angyal rakendrollja zárta a pesti underground-blokkot.

A nagy pillanatok felidézése sem maradt el, hiszen virtuálisan a 2010-es Kispál és a Borz is megjelent Emesével személyesen. A Dolly Roll éjóztatással melegített rá a Vakációra, amely épp úgy megidézte a harmincasok iskolaéveit, mint Dolly osztályfőnökszerkója. A sokáig betegséggel küzdő Lang Györgyi még ülve, de már hatalmas mosollyal az arcán vágott bele a Pa-Dö-Dö produkciójába, amely a szokásos ugrabugra, táncoslányos vidámság volt - tökéletesen illeszkedve a forró nyárhoz. A popblokkot egy rockba hajló produkció zárta: az undergroundból a mainstreambe nőtt Republik megengedhette magának azt a luxust, hogy kétszámos műsorából kihagyta legnagyobb slágereit, de mégis mindenki velük énekelte a dalokat.

A hiphop és a rap blokkban a műfaj legjobbjai léptek fel, elsőként az Animal Cannibals adta elő az utóbbi évek legaktuálisabb nyári dalát: Budapest nyáron sokkal szabadabb! Kukát és Ricsipít a leghíresebb gyulafirátóti lakos, Sub Bass Monster és az ő 4 üteme követte, majd az elmúlt időszak legnagyobb slágerét író úr, Fluor lépett a színpadra, aki mégsem azt a bizonyos Mizut adta elő, ezúttal Partyállat című himnuszát bulizott a közönség. Fluor után a jelenkori hiphop három nagyágyú-fellépője következett. Elsőként a Hősök, majd a magyar nyelv legzseniálisabb zsonglőrei, Akkezdet Phiai (azaz Újonc és Saiid) következtek Nyugat 100 című dalukkal, a blokkot pedig a pécsi kötődésű Punnany Massif zárta az elmúlt egy év talán legnagyobb slágerével, az Élvezddel.

A Magna cum Laude csökkentett felállásban - mindössze két akusztikus gitárral - lépett fel, de a különleges összeállítás nem elvett, inkább hozzátett a produkcióhoz. A fiúk nagyon gyorsan bebizonyították, hogy nem csak dobra és basszusra, de még színpadra sincs szükségük a hangulatteremtéshez: Szabó Tibor a közönség közé ugorva énekelt és énekeltette meg a percről percre egyre nagyobb közönséget. A következő blokkot a magyar popzene-történelem egyik kiemelkedő alakja, Földes László Hobo és zenekara nyitotta, spontán szavalás után a Szabadíts fel! és a Viharban születtem következett: nomen est omen, bár ugyanebben az időben a város többi részére jégeső potyogott, a Hajógyári-szigetet a vihar a dörgés-villámlás-esőpötyörgés ellenére elkerülte. Így a következő szűk egy órában továbbra is a 70-es, 80-as évek slágerein volt a hangsúly. A programot Závodi Gábor billentyűs állította össze, ahol Charlie Nézz az ég felé, a Piramis Ha volna két életem című dala követte egymást, sőt Novák Péterrel kiegészülve az Edda Kölyköd voltam, Keresztes Ildikóval pedig a Tankcsapda Örökké tart című dala énekeltette meg az egyre gyarapodó publikumot.

És a blokk nem ért véget, hiszen a legendás dalok tovább sorjáztak: az örök clown Somló Tamás folytatta, aki végigzenélte az életét Omegától, Non-Stopon, Kexen át az LGT-ig: a műsorba két számot hozott, az Annyi mindent nem szerettem még igazi somlói karakterű számot, és a néhai LGT-gitáros Barta Tamást megidéző Ő még csak most 14-et. A legendák egymást váltották, Somló Tamás után egy másik basszusgitáros-énekes, Frenreisz Károly hozta el az elpusztíthatatlan Skorpió zenekart és olyan lendülettel adta elő Folyóparton ülve hard rock-rockandrollját, mintha 1981-et írnánk. Ismét ugrottunk az időben, kilencvenes évek és a jelen: a pár perccel korábban még díjátadó Ganxsta Zolee a Kartell következett két dalával mintegy keretes szerkezetbe ölelve munkásságát: elsőként a legfrissebb dalt, a MiTiSzót adták elő, majd legelső Kartell-slágert, a Boom a fejbe című nemzedéki himnuszt. Az eklektikának nincs vége, hiszen meglepő ugrással a Tátrai Band következett, ám egy egészen furcsa helyzetben: Tátrai Tibor gitáros ugyanis tegnap eltörte a vállát, így nem tudott fellépni, de zenésztársai - élükön Charlie-val - két dalt is előadtak, köztük a legendás New York, New Yorkot.

Fotók: sziget.hu