Szomjúhozd a zenét. Haverok, buli, kappan

Sokat gondolkoztam, hogy tudom megragadni tömören és lényegre törően az idei Fishing on Orfű hangulatát, majd rájöttem, hogy mindig a legegyszerűbb megoldások a legjobbak, következzenek azok az érzések, amik megszálltak azalatt a három nap alatt. Remélem, nem tévedek. Akkor lássuk!

share
kapcsolódó linkek
- Fishing on Orfű Alterfeszt
kapcsolódó cikkek
- Láblógatás a napsütésben, avagy rekordot dönteni semmittevésből
- Egy őrült energia bomba Orfűn

Aggódás - lesz-e vihar, átázott sátor, megtartják-e a koncerteket. Aggodalmam jogosnak bizonyult, amikor a La Fanfare En Petard koncertre vártunk néhány másik őrült társaságában. Már bemondták, hogy elmarad, a biztonsági emberek is megerősítették, elpakoltak a hangmérnökök, de hát egy rajongó… amíg él, remél. Remél, mert még a fényeket nem kapcsolták le, remél, mert néha egy-egy ember megfordul a színpadon, remél, mert mások is remélnek, hiába a zuhogó eső. Kedvenc fesztivál-képem is ekkor vésődött az agyamba: három ember egy esernyő alatt, még a sötét színpad előtt is ott álltak, várták a csodát. Úgy szerettem őket érte.

Bizakodás - mert olyan magyar zenekarokat hallhatok egy fesztiválon belül, akik bár nem mind a kedvenceim, mégis szívesen táncolom a zenéjükre. Természetesen nem lehetett kihagyni az Európa Kiadó koncertjét, mert „addig nézd, amíg játszanak”. (Bár a szerdai, Gödör-béli, szerintem elég siralmasra sikerült buli után féltem egy picit, mire számíthatok.)

Csalódottság - ez persze lehet negatív és pozitív is.

Pozitív, mert az Európa Kiadó fantasztikus volt, a fesztiválozók kedvesek, a fesztivál kis léptékű, de pont ezért emberi. Pozitív, mert újra hallottam Rátgébert énekelni, mert a La Fanfare koncertet bepótolták és a biztonsági „szakszemélyzet” barátságos volt. Nem láttam fiatalokat fetrengeni a drogoktól, bár lehet, hogy vaskalaposnak és ósdinak tűnök, de engem ez is jóleső érzéssel töltött el.

Negatív, mert sok zenekar zenélt megszokásból vagy olyan szinten ütötték ki magukat a koncertre, hogy élvezhetetlenné tették a zenéjüket. Még a fesztivál-hangulat, az őrjöngő tömeg, a lelkes rajongók sem „lepték meg” őket annyira, hogy maradandót adjanak a közönségnek. Az is érthetetlen volt számomra, a Pál Utcai Fiúk miért egy kb. 200 fő befogadására alkalmas helyen játszott?! Gondolom, a Szervezők ezt jobban tudják nálam, de látva a közönséget, akik nem fértek be a koncertre és csalódottan elsétáltak, szerintem téves döntést hoztak. Bizton állíthatom, hogy megtöltöttünk volna egy teljes domboldalt.

Boldogság - mert jó helyen voltam, jó időben. Az időjárás az első nap kivételével megkímélt minket, lehetett fürdeni, napozni, táncolni, énekelni, jókat enni és sokat nevetni.

Kíváncsiság - vajon mit tesznek a nők másképp a mosdóban, hogy mindig sorban kell állniuk, míg a férfiak pár perc alatt végeznek? Ezt a kérdést feltettem párszor magamban, miközben már a „penge élén táncolva” várakoztam, hogy az előttem álló 15 másik nőnemű lény után végre sora kerülhessek. De a szükség törvényt is bont, mi lányok átvándoroltunk a férfiak felségterületére a harmadik nap végére, amivel csak annyit értünk el, hogy ott is sor alakult ki. 

Felvillanyozottság - a jó koncertek tényleg jók voltak, felpörgettek, megmozgattak kívül-belül. Fáradtan, de nagyon kipihenten érkeztem haza vasárnap, megérte elmenni.

Meglepettség - a csütörtök esti vihar közepén találtunk rá az egyik legjobb bulira. A DJ kiszolgálta a közönséget teljes mértékben, volt ott Green Day, Offspring, Red Hot Chili Peppers, AC/DC stb, minden, ami klasszikus kellék egy „nosztalgia-bulihoz”, emellett voltak friss számok is. A közönség „szocio-térképe” változatosnak bizonyult, számonként cserélődtek az emberek a táncparketten. Hódolhattam az egyik kedvenc foglalatosságomnak, miszerint néztem a tömeget körülöttem, és találgattam, ki mivel foglalkozhat, honnan jött, mit csinálhat itt. Mi csak átmenőben voltunk, mégis maradtunk hajnali 3-ig. Megérte!

Szépség - ez a jelző mindenképpen a tájat illeti, nem vonatkozik a kempingre, ami bár praktikus lehet normál kihasználtság esetén, de egy fesztiválhoz kevésnek bizonyult. De a természet! Hegyek, vízpart, napsütés, nekem ennyi elég a boldogsághoz. Bár a bor, a FÉNY és a finom lángosok is sokat dobtak a hangulatomon.

Várakozás és türelem - ezek meghatározóak voltak egész idő alatt és kéz a kézben jártak. Kezdve az egy-két órás sorban állástól, hogy bejussunk, várakoztunk a fürdőre, a WC-re, az ételre, italra, a koncertekre.

Hálás - mindenkinek, akinek a fejéből a FOO ötlete kipattant és megszervezi évről évre.

Órákig tudnék mesélni - mesélek is a barátaimnak, akik nem voltak ott, de türelmesen hallgatnak - de számomra ezek voltak a meghatározó érzések, hangulatok. Nagyon jól éreztem magam és jövőre veletek újra ugyanitt!

cimkék
- 2011, fesztblog, fesztivál, Fishing on Orfű, Orfű

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2011. június 27.

Láblógatás a napsütésben, avagy rekordot dönteni semmittevésből

Minden tapasztalt fesztiválozó tudja, hogy semmit tenni, inni és bulizni fárasztó dolog. A harmadik nap első fele ezért leginkább regenerálódással telt, fel kellett készülni a záróakkordok csapására. A continua

2011. június 27.

Egy őrült energia bomba Orfűn

A második este koncertügyileg a megszokások jegyében telt. Vannak koncertek, amik mindig listára kerülnek, mint a Quimby meg az Óriás. És még az is kiderült, hogy a sült krumpli még mindig isteni. A continua

2011. június 27.

Vihar vs fesztivállapot

Általában az első fesztivál estéim a leggyengébbek, de idén egyáltalán nem beszélhetünk fogokozatokról a napok között. Mindegyik fantasztikus volt: kedvenc zenék, jó fej emberek, sírva röhögések már csütörtökön. A continua

2011. június 27.

Így látták a Fishing On Orfű horgászai

A Fishing on Orfű - a tó közelsége miatt - tökéletes terepet kínál az aktív pihenésre. Persze a fesztivál nevében is benne van a fishing, de azt én sem gondoltam volna, hogy valaki ezt ennyire komolyan veszi, és tényleg horgászással tölti a reggelt. De voltak ilyenek és meg is kérdeztem őket arról, hogy mindez hogyan fér bele a fesztiváléletmódba. A continua

2011. június 27.

Akrobaták a víz felett, alternatív sátorhelyek

Nem először vágtam neki a Fishingnek, így tudtam, hogy bármi történik majd előbb-utóbb így is, úgy is csak a sok röhögésre és a jó koncertekre emlékszem majd. Az idei kezdés is kissé döcögős volt, de megint szerettem. A continua