2010. november 16. | SZTR
Azok közé a lúzerek közé tartozom, akik már nem kaptak jegyet a pénteki nagy-nagy születésnapi, teltházas Heaven Street Seven koncertre. De mivel sejtettem, hogy ezt nem érdemes kihagyni, lenéztem a vasárnapi pótkoncertre az A38 hajón.
15 éve nyomják, ami kimondva nem is tűnik olyan soknak, de ha elkezdem felsorolni az olyan alapslágereiket, amiket kötelező eljátszani egy ilyen szülinapi bulin, akkor rájövök, hogy itt nem egy órás koncertről lesz szó. És valóban: 3 óra tiszta hevönt kaptunk egy kis Mooggal előkészítve. Vasárnap este, két nappal az alapkoncert után nem csoda, hogy nem volt teltház. De akik eljöttek, biztos, hogy jól szórakoztak.
A Moog meglepően rockos bulit nyomot, elbólogattam rá, a végén már szinte headbangeltem. Jó választás voltak a bemelegítésre!
A HS7 kezdetére azért kellemesen sok rajongó gyűlt össze, a zúzósabb számoknál mozgott is a hajó rendesen. Nem volt se tűzijáték, se más flinc-flanc, csak a megszokott, sallangmentes rock ’n roll koncert. Néhány szám erejéig vendégzenészek érkeztek a színpadra: a régi tagok, Kiss Endre, Balczer Gábor és a Karaván Família. Ez utóbbi formáció roma hangzásával, dallamaival mindig felpezsdíti a hangulatot, ezúttal is beleadtak apait, anyait (lévén egy egész családról szó). Összeszokott kooperáció, jó lenne tőlük a jövőben még több közös zenélést hallani.
Muszáj megemlítenem a koncert egyetlen, számomra kicsit zavaró részét, a számsorrendet. Egy 3 órás koncertet lenyomni biztosan fárasztó fizikailag, hangilag stb. De valahogy úgy éreztem, hogy mindig épp akkor került elő egy ballada, amikor beindult a pörgés. Így helyenként leült az amúgy is vasárnap esti hangulat, és megint kellett 2-3 szám, amíg visszatértünk a valódi talpalávaló dunabeathez. Inkább blokkban kellett volna lenyomni a lassúbb, andalgósabb nótákat szerintem.
Ezen igyekeztem hamar túltenni magam, és maximálisan élvezni a szokásos koncertslágerek mellett (Mozdulj, Sajnálom, Márta, Krézi Srác, Dél-Amerika) a titkon remélt, meglepi dalokat is. Esélyünk sincs már hallani ugyanis mostanában élőben olyan gyöngyszemeket, mint a Mindig jót akarok, a Játszótér, a Burn, vagy a Wallflower. De most megkaptuk ezeket, és számomra mindenképpen ezek voltak a koncert fénypontjai.
A hevönös fiúk visszaidézték igazi, felelőtlenül boldog fiatalságomat, ami miatt mindenképpen megérte ez a koncert. És ez a 15 év is tőlünk! Köszönöm Heaven Street Seven!!!
SZTR