2010. július 5. | nemfoci
Tíz körül már látni lehetett, hogy ezen az estén sokkal kevesebben jelentek meg, mint az azt megelőzőken. Még a szerdai magyar napon is többen vettek részt – pedig szombat lévén (holnap nincs meló), simán lehettek volna akár kétszer ennyien. Fáradt hangulat, csomagoló sátrazók, nézelődő emberek, Sztálin és Pinochet – masszív búcsú a 18. Volt-fesztiváltól.
Nem nagyon szórta meg magát az utolsó fesztiválnapon a vendégsereg – többnyire pakolászó fiatalokat lehetett látni, vagy a végkimerüléssel küszködő negyednaposokat, akik a legkevésbé sem tudták hozni azt, amit az előző napokban. Én is valahogy így éreztem magamat – telítődtem, és abban reménykedtem, hogy hátha az esti programok egyike visszaránt az életbe, és még utoljára tudok egy jót partizni. Gyakorlatilag minden adott volt, ugyanis nem kisebb nevekkel, mint a Massive Attack, Dub fx vagy Shy fx és Stamina Mc búcsúzott a 2010-es, soproni Volt.
A trip-hoppal semmi problémám nincs az égvilágon, sőt nagyon kedvelem, pláne ha az élharcosairól van szó. Sokunk nagy kedvence a Massive Attack, és nyilván rengetegen kíváncsiak voltak rá, hogy vajon mit produkálnak élőben. Természetesen nem első ízben jártak itt, de sokan nem látták még, és persze vannak olyanok is, akik többször is szívesen megnézik őket.
Hát, szégyenszemre – hogy az őszintét megvalljam –, nekem nem nyújtott akkorát, mint ahogy azt vártam, hiszen ahelyett hogy jobb kedvem támadt volna a bulizáshoz, teljesen lecsillapodtam és erőt vett rajtam a világvége hangulatom. Olyan libabőrös lettem, hogy – talán a „Teardrops” után – le is léptem. Asszem nem velük volt a baj, hanem inkább velem, mert már nagyon fáradt voltam én is. Egy dolog azonban rásegített a melankóliára, és az pedig a vizuális része volt a produkciónak, ami eléggé durvára sikeredett. Például, olyan „nagy” nevektől olvashattunk frappáns idézeteket a számok közben, mint Pinochet vagy Sztálin – és ha jobban belegondolunk; ők nem valami Grimm testvérek. Tehát erre az önmarcangolásra, már a legkevésbé sem volt szükségem – itthon a gépem előtt talán, de egy fasza fesztivál utolsó napján semmiképpen. És ezzel nem őket bántom – nagyon jó zenészek, csak ez így: túl durva. Az emberek is inkább csak fecsegtek, billegtek, és ha tapsolni kellett: hát tapsoltak. Nem volt valami nagy eksztázis, de egy ilyen mély zenétől ne is várjunk pogózó tömeget.
Aztán elpályáztam az OTP színpadhoz, hogy végre felocsúdhassam, és átadhassam magam a kemény basszusoknak és a jó kis törtütemeknek. Óriási buli volt, mindenki ugrált, aki még tudott – Dub fx is hozta a szokásos „jutúbos” formáját – szóval pazar volt, ha azt vesszük. Engem már annyira nem hatott meg, mert kevesebb volt benne az improvizáció, jobban domináltak a jól ismert számok, és miután a Massive-esek elintéztek, nem sokat segített rajtam. A haverjaim viszont nagyon bírták, úgyhogy inkább velem volt a baj, nem az ausztrál fenegyerekkel. Összességében jó buli volt.
Ám, akik a legnagyobbat dobták az est folyamán (bár ez már bőven éjszaka volt) az Shy fx és Stamina. Ők még belőlem is kiszorították a szuszt, olyan boldogan ugráltam. Láthatóan mindenki élvezte a fesztivál utolsó, igazán nagynevű fellépőit, ahogyan ők is élvezték a tiszteletükre odasereglett tömeg reakcióját. Iszonyatosan szép levezetése volt ennek a négy napnak, mert még az is táncolt, aki addig soha – nagy respekt a fiúknak, és a szervezőknek is, akik a megfelelő helyre szervezték ezt a nagyszerű partit. Asszem, a szombati zárónapon ők voltak a csúcs – de persze ezen lehet még vitatkozni.
nemfoci
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.
Remarcă |
---|
nemfoci | 2010. júl.. 7. 04:23 | 3 |
Én is imádom, de főleg otthon vagy az utcán sétálva. Szerintem nem fesztiválzenekar. | ||
Răspuns la: DSLgirl 2010. júl.. 5. 20:40 |
karl boro | 2010. júl.. 6. 02:48 | 2 |
nekem bejött | ||
DSLgirl | 2010. júl.. 5. 20:40 | 1 |
abszolut ertem es ereztem a messzívetekk dilemmát anno Soundon. nem akkorra és oda valo szerintem sem , pedig naggyon imádom őket! :) | ||