2010. július 1. | nemfoci

Rossz biciklicsel és öngól - Tisza-busz a VOLT-on

Kikezdhetetlen fesztivál márpedig nincsen, ezt már mind megtanultuk. Néhol az érdektelen line up, a zenekarok slendriánsága, másutt a technika vagy időjárás az, ami megzavarja az érdeklődő, addig felhőtlen jó kedvét. Azonban – normál esetben – ezek a dolgok a rendezvény alatt történnek, és ritkábban előtte. Itt nem egy pénztárca elvesztésére gondolok, mert azért nem a szervezők felelősek, hanem mi vagy talán senki. Azonban nagyon zavaró tud lenni, mikor van kiket okolni mindazért a szenvedésért, amit az odavezető út, a megközelítés jelentett. Elfolyt arcok, félrecsúszott sminkek – igen –, sajnos ehhez hasonlók szálltak le az öreg VOLT-fesztivál-beli Tisza-buszokról.

A szállás elfoglalása és a jegyek beszerzése nem volt nehéz feladat, hála a kedves, szép, fiatal lányoknak, akik nagyon szakszerűen, gyorsan és precízen a segítségünkre voltak abban, hogy ne hozzuk a megszokott káoszolós formánkat (alapesetben a sajátomét). Így aztán egy rövid, örömittas héderezést követően, megtapasztalhattuk azt a szerencsétlen kiváltságot, amire igaz engem már figyelmeztettek, de mégsem vettem túl komolyan.

Szóval a Tisza-busz!
Na, ez azért megér egy kisebb misét, amit most – az elégedetlenkedő arcokra emlékezve –, szerintem, nem csak én celebrálok.

A hőmérséklet harmincegy fok, több tucat parti-éhes ember, és sehol egy nyitható ablak. Az összes szellőzést az a két picsafüstnyi „tetőablak” biztosította, ami gyakorlatilag semmit sem ért, mert (bár csak saccolni tudok) kb. hetven fok lehetett. Én értem az élmény volumenét, abszolút tetszik az ötlet, hogy a fiatal részegeket, ill. részegedni vágyókat egy ilyen matuzsálemen furikázzák a helyszínre (jelen esetbe a VOLT-fesztiválra) – ezzel is megidézve a divatos old school hangulatot –, ám azt semmiképpen sem, hogy miért nem lehet ezt emberibb körülmények között kivitelezni? Az azért mégis csak durva, hogy a mindössze negyedórás busz-utat, úgy kell megtenni, hogy az ember mindazt a tetemes (és olcsóbb) italmennyiséget kiizzadja, amit ugye (mi, fesztiválozók) gondosan magunkba temettünk, még mielőtt megérkeztünk volna a várva-várt helyszínre.

Micsoda pazarlás, és micsoda hónaljszag – és mindezt úgy, hogy ők pazarolnak, szinte kilopják belőlünk a finom italokat, elrontják a márkás parfümök illatát, és miattuk csurog a ruhánkból a kellemetlen verejték.

Egyéb gyanánt; a személyzet (a sofőr és a kaller) jó fej, dumáznak, mosolyognak, és némileg kínosan viccelődnek a szaunának beillő Ikarusz-szal. Ez menti meg az egészet, itt, 2010-ben, amikor már réges-régen feltalálták – ha mást nem, de legalább – a ventillátort. Úgy látszik; tavaly nem panaszkodtak elegen – az is lehet, hogy tényleg szándékos a dolog, hogy ezzel is csökkentsék a bélben becsempészhető alkoholmennyiséget, mert annak bizony ügyes húzás lenne.

I’m sorry – én, ezúttal a panaszt megteszem, mert semmi örömet nem leltem abban, hogy negyedóra alatt tíz liter (sört) vizet veszítettem az akaratom ellenére. Bár az ötlet ötös, a kivitelezés – egy osztálynaplóból kilógó – egyes. Erről ennyit, a négynapos bérlet-szalag már itt van a csuklómon, az ára ki lett fizetve, nincs mit tenni – asszem ma pluszköltségként: taxival megyek.

nemfoci