2010. július 1. | nemfoci

Cseberből vederbe - azaz Udinétől Sopronig

Ha egyszer beindulunk; kő kövön nem marad. A sofőr úr szerint: „ha lenne részegségi vébé” (párhuzamosan a focival); az előbbit biztosan mi nyernénk, sőt elvinnénk az ezüstöt is, meg a bronzot is. Ja, engem egy olasz partiról előbb a zsaruk, majd a mentősök akartak elvinni. Ilyen ez a szakma, és még csak a szezon elején tartunk...

Alig hogy hazaértem Udinéből – egy igazán húzós Motörhead koncertről (ami nem mellesleg a 35. születésnapi partija volt Lemmy kartácséknak, és ahol nem kis bonyodalmat okozott a szenvtelen részegségem) – máris bele kellett vetnem magamat a 18. VOLT-fesztivál forgatagába, hogy az amúgy sem enyhe vér-alkohol szintemet megduplázzam (vagy ha lehetséges megtriplázzam – az egyébként: már amúgy is elegendő dacára). Nem volt egyszerű a másnapos felkelés a reggelig tartó tivornyázás után, és ha a főszerkesztő úr nem telefonál rám; fel se kelek, talán itt sem lennék (legalábbis időben).

Szóval szinte semmire sem volt időm, csak egy gyors tus, meg a fogmosás, aztán irány a csomópont, és vigyáz, kész, tűz, rajt! Kőkemény szédülés és folyton szépülő emlékek – ez így az igazi. Majd a négyórás autókázás a 31 Celsius-fokos melegben, a fekete kiskocsival; a távoli Lövérekbe. Mindenesetre felkészültem, mert maradt még pár doboz hideg, német söröm, amivel enyhíteni lehetett a nyűgös és félrészeg: szerdai nyitónapot.

Az út gyors volt, néhány korty után már nem is érdekelt a reggel, minden átfolyt a mai napba, minden kezdődhetett újfent – hát így megy ez.

A szállásunk – a velünk tartó (sátrazó) többiekkel ellentétben, mázlinkra egy nagyon kellemes, kétágyas koleszszoba lett, olyan, amilyet (pl.: Budapesten), az én tapasztalataim szerint: sem látni, sem lelni nem lehet. Újépítésű, egészen modern, hangulatos bárral felszerelt intézmény jutott jutalmul, ha már ezt az imént emlegetett olaszországi kiruccanást: őrület nélkül nem tudtuk megúszni. De túléltük. És most kíváncsian kaparom az álamat, hogy itt Sopronban vajon mi várható, hogyan fordulnak ki magukból az események, alapesetben a jó-barátok, az itt mulató emberek?

Aztán kaptunk az arcunkba Eddát, Omegát és még néhány fura, talán számomra kicsit kezelhetetlen dolgot, de az már egy másik mese...

nemfoci