2010. július 2. | nemfoci
Tegnap délután négyig szédelegtem a hajnali drog-balesetem miatt – kávéztam, üdítőztem, megpróbáltam magamba erőltetni némi ételt és életet, hogy legalább a Parov Stelar Band-en ott lehessek. A csirkepöri megtette hatását, és estére (két gyógysör után) már egész jól éreztem magamat. Már csak a lában sajgott, mert megcsípett egy mérgezett szúnyog, és az a kis piros pötty óriásira dagadt. Aztán este kilenc körül arcon csapot Billy Idol.
Mikor végre kiértem a fesztiválra, épp a Subscribe játszott a Converse-ben. Iszonyatosan régen láttam őket, úgyhogy egy kicsit nosztalgikus, egyszámos látogatást tettem náluk – hogy végül is: két sört vegyek. Nekem tetszett; a zene zúzós, a színpadi mozgás pedig egészen jó volt – a srácok szépen hergelték az embereket. Érhető, hogy miért hívják rendszeren külföldre őket.
Átmentünk Belgára, akik csujjogatós, dalolászós ökörködéssel szórakoztatták a nagyérdeműt. Aki látta és hallotta, mind elszaladt inni – egyrészt, mert ennyi idiótaságot józanul nem lehet kibírni, egyébként pedig, abban a semmilyen árnyékban (a 36 fokban), senki sem tudna folyadék nélkül megmaradni az fix. Meglehetősen kemény műsor volt, középtempós gulyás-hardcore. A végén Titusz lekeverése óriási volt.
Még az Irie Maffiába is belekezdtünk, a mikrofonnál Mc Busa – aki megosztotta velünk rímekbe takart életét, meg hogy mennyi szereti a kislányát és a zenét. Bírom a palit, a zenekarért nem különösebben rajongok, de így is voltak ott helyettünk elegen.
Aztán egy ideig nem történt semmi. Csak néztük a csajokat, kószáltunk és tárgyaltuk a tegnap estét. Iszonyat szép lányok vannak most Sopron szerte, érdemes megnézni őket. Úgy ahogyan a Parov Stelar Band is kötelező anyag, ekkora tömeget az OTP színpadnál még nem láttam. Az énekes nő egy igazi díva, a banda tagjai pedig zseniálisak, az eddigiek közül az egyik legjobb koncert volt, hatalmas tapsot érdemelnek!
Egy újabb bándzsizóval a Nap is leugrott az égről – hirtelen megvilágosodtam Vili által, aki figyelmeztetett, hogy hamarosan indul az éjszaka a rock ’n’ roll: és a színpadon egy szőke félisten. Szerintem még a nagyikról is lehullott a bugyogó, annyira egyben volt a csávó. Bár az első nótánál még azt hittem, hogy botrányosan szar lesz, de mégsem. Mikor már mindenki együtt bólogatott, akkor bedobott még egy adut: a „Hungarian Woman”-t. Azt hiszem Billy nagyon beleillett a képbe, felejthetetlen koncertet adott – az emberek együtt énekeltek vele, a haverom is együtt mozgott vele, innen jött a hülyeség, hogy: Vili Idol. Később az is kiderült, hogy Judit szája Lakatos, de ez már egy másik sztori.
Az estémet Tiga kissé sipákolósra sikerült szettje zárta. Nem volt rossz, végig denszeltük az egészet. Volt sláger is, electro is, a végét megnyomta egy kis berliner techno-val, nálam az vitte a prímet, meg hazafelé menet a kiscsaj a buszmegállóban, az nagyon jó volt. Összességében ez az eddigi legjobb este, túlzottan be se rúgtam, de a kínai (amit még odabent vásároltam) az bezzeg kiborult az ágyneműmre. Mindegy, szállodai, nem én mosom.
nemfoci