2009. augusztus 11. | Neményi Márton
„Anyu, elvesztettük aput!” Nagyjából ez volt a legdurvább szöveg, amellyel a tegnapi Tankcsapda-szülinapon találkoztunk. Bizony, az van, hogy felnőtt, munkába állt, megházasodott, sörhasat növesztett és gyereket csinált egy teljes generáció, aki Lukácsékon nőtt föl.
Bár a nagyhajú frontember a kötelező szélgép előtt állva többször hangsúlyozta, hogy nem újjáalakulós és/vagy nosztalgiabuliról van szó, hiszen a ’csapda kitűnő formában van, ezt csak az első három sort megszálló tinik vették be, a többség igenis a visszatekintés, a vbk-izű kamaszkorra való emlékezés jegyében fizette ki az ötezer forintot a mínusz egyedik napra. És bizony, minden férfias igyekezet ellenére, hátul-szélen azért le-legördült egy-egy könnycsepp az irodai munka barázdálta arcokon. Az, hogy a pogó- és stagediving-részlegtől biztos távolságban tébláboló gyerekek mennyit értettek az egészből, kérdéses, de az még nekik is lejött, hogy anyu és apu fontos pillanatokat él át, amelynek valószínűleg köze van az ő fogantatásukhoz is.
Hétfőn egyébként elképesztően családias volt a Sziget, mindenki kedves és szolgálatkész, a beköltöző külföldiek random high five-okkal üdvözölnek, találkoztam biztonsági őrrel, aki nem tudta, melyik sátor előtt áll, és egy csapossal, aki nem tudta, mi az a nagyfröccs, majd miután elmagyaráztam, hozott egy házmestert, és elkezdett szétrugdosni egy jégtömböt a PVC-padlón. Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia a szezon előtti utolsó pillanatokat.
Egyébként nincs nagyon mit mesélni a mínusz egyedik nap fő produkciójáról, és bár ez nagyon rosszul hangzik, ennek így kellett lennie. Egy gyanús, színpad mögötti, hatalmas durranás (nyilván véletlenül elpukkant némi pirotechnika), és Lukácsék bele is vágtak, semmi felvezetés, semmi dramaturgia, ív, csak egy bitangjól szóló, teljesen korrekt bestof, füst- és lángoszlopokkal, Kalifornia über alles, Ez az a ház, egyszerű dal, Mennyország tourist (itt már némi pezsgő is előkerült, Lukács ledobott pólójáról nem is beszélve), nem kell ragozni, na. A Tankcsapda, úgy tűnik, nem csak hivatalosan is az ország legfontosabb rockegyüttese, de az egyetlen is, amelynél pozitív, ha annyit mondunk: semmi, csak a szokásos.
Neményi Márton