2009. augusztus 10. | -nm-
Egyszerű a praktikus okokból egyesített A38- és Wan2-sátor receptje: a jól bevált (hazai) arcokat elhívjuk, a már fellépett, és nagyot durrant külföldi bandákat pedig visszaédesgetjük. Van, akit nem sikerült, mindenesetre úgy tűnik, a válságmenü elfogyasztása után is megnyaljuk majd mind a tíz ujjunkat.
A fenti képlethez képest azért vannak kivételek is, hiszen rögtön az első napon elsütik a nagyágyút, azaz a White Liest. A feltörekvő, pátoszos himnuszokkal kaszáló bandáról sokaknak a Killers (illetve műveltebbeknek az Interpol) jut majd az eszébe, pedig nem arról van szó, hogy tőlük lopnak, hanem közös gyökereik vannak. Méghozzá a Joy Division és a korabeli new wave. Előttük a multikulti-nemzetközi, tangóharmonikával súlyosbított világrock, a Mala Vita melegít.
Szerdán hattól kicsavart portugál sci-fi-technó, a Blasted Mechanism, amelynek űrlénynek öltözött tagjai már megrohanták egyszer az A38 színpadát, kimeríthetetlen témát biztosítva a helyszínen tartózkodó fotósoknak. Ha valakinek nem jön tehát be az egyébként minőségi szeletelés, a látvány miatt akkor is érdemes lesz bekukkantania. Ugyanehhez a naphoz kötődik az idei Sziget legnagyobb tragédiája: mégsem jön el a végtelenül egyszerű, de magával ragadó belga elektropop-banda, a Vive la Fete. Helyette egyelőre nem tudni, mi lesz, de este 11-től tömeges elszállás várható a szürreális triphop atyjától, Trickytől, aki – legalábbis hangja alapján – krónikus hörghuruttal küzd, mióta elhagyta a Massive Attackot. Persze lehet, hogy a túlzásba vitt füstölés miatt ilyen, amely füst ne adj isten némi tudatmódosítót is tartalmazott, de erre a droghasználattól elhatárolódó szerkesztőségünk még csak gondolni sem mer.
Csütörtökön inkább a magyar vonal lesz erős (Anselmo Crew, Anima, Erik Sumo), de muszáj megemlítenünk az AB4 nevű olasz-román (nem vicc!) indie-együttest, amely a Muse, az Interpol és a Notwist által kitaposott ösvényt mélyíti tovább, némi amcsi érzelmesrock-hatással (én még egy kis Nickelbackot is hallok bennük, de remélem, nincs igazam). Ha az eredetiség nem is fogja megtölteni a sátrat, az angolul éneklő frontember akcentusa biztosan. Anima után pedig megint világzene, ezúttal némi hadonászós, dubbal átszőtt rumba Katalóniából (La Troba Kung-Fú). Reméljük, a név beszélő.
Ha van, amit még a bécsiek is szívvel-lélekkel csinálnak, akkor az a ska. Na, ezt próbálja majd bebizonyítani szombaton a Matatu, azaz a műfajhoz méltón nagyon sok (nyolc-tíz) tagú osztrák együttes, akik először járnak itt. A német átkötő szövegek némileg kizökkentő erejűek lehetnek, a számok maguk azonban, ha minden igaz, hálistennek angolul szólalnak meg, a ska műfajhoz szükséges tízszavas szókincs teljes erejével. A Notwist nagyszerű melankolikus elektropopja nyilván kicseréli majd a teljes közönséget, a skások (vagy hogy mondják ezt) azonban visszajönnek majd a Babylon Cirkus nevű francia alapvetésre. Ha szombat este 11-kor nem dől le a sátor, akkor sosem.
Vasárnap kora este a Queens of the Stone Age-dzsel rokon (Josh Homme egyébként nagy rajongó) De Staat, azaz alaposan kimatekozott, de azért vad és kattant holland rockzene azoknak, akik túl okosak ahhoz, hogy szimpla rockerek akarjanak lenni. A vicc az, hogy aznap valószínűleg ez lesz a legkevésbé bolond külföldi produkció: Sziámiék nagyszerű és hiánypótló Jos Division-tribute-ja után jön a francia Naïve New Beaters agyament diszkójával. Ők produkálták egyébként az egyik legötletesebb klipet is az utóbbi években (Live Good).
A kötelező Korai-zárás (bocs) előtt még lúdbőrözhetünk egy sort az Aphex Twinnel rokon Squarepusher összművészetére, amely nyilván nagyszerű lesz, de ha adhatok egy jó tanácsot: ne ez legyen az utolsó, amit a 2009-es Szigeten megnéz a kedves olvasó.