2009. július 29. | mango

Andalgás a Rioban - Morcheeba

A Rio Summer Festival keretein belül lépett fel kedd este a Morcheeba a Rioban, ahol mi is ott voltunk és kisebb betekintést nyerhettünk a Dive Deep albumba, valamint megcsodálhattuk Manda-t, az új énekesnőt is. Hát, ez történt.

Kicsit ódzkodva indultunk el a Rio felé, mivel tisztában léve a létesítmény befogadóképességével, tömegnyomorra számíthattunk. Nos, nem ez lett, sőt elég foghíjas is volt a közönség 20:30-kor, a Morcheeba koncert kezdetekor. Lehet csak mi voltunk kevésbé leleményesek, hogy időben odaértünk, mert fél órát csúsztak a színpadra lépéssel, de kilenc óra magasságában már azért betömődtek azok a bizonyos lukak. Ennek örömére elfoglalták a helyüket a zenészek és belekezdtek az első taktusokba.

A koncert a számokat tekintve teljesen rendben volt, ’Sea’, ’Otherwise’, ’Slow Down’ és még sorolhatnánk, de a kis színpad és a hely atmoszférája valahogy nem hozta ki teljesen azt, amit mondjuk egy Morcheeba koncert DVD-n láthatunk, több tízezer ember előtt. Ennek eredményeképpen nagyjából féltávig sikerült kellemesen belassulnia mindenkinek. Oké, ettől a zenekartól nem egy rock koncertet várunk, de az hogy az összegyűlt nézősereg laza bólogatással szenderüljön álomba, azért mégse a totál frankó. Valamiért olyan érzésünk támadt, mintha a dobost egy távcsöves puskával tartanák sakkban, hogy ha meghaladja a megengedett ütemek gyorsaságát, annak nem lesz jó vége.

Szerencsére ezt mintha észre is vették volna Goldfrey-ék és kicsit odaléptek a második szakaszra. Kontaktoltak a közönséggel, ment a köszöngetés, meg az imádunk titeket, ez dicséretes dolog, úgyhogy az ’Enjoy The Ride’-dal felébresztettek mindenkit – ebből azért le lehet vonni a következtetést, hogy mennyire volt a közönség homogén a Rioban, hiszen ugyanez a reakció lépett elő a ’Rome Wasn’t Built In A Day’ esetében is… minden esetre mi a Morcheeba koncertre mentünk, úgyhogy kentük-vágtuk nótákat, de úgy látszik kevesek voltunk.

Mivel a Dive Deep albumot javarészt vendégénekesekkel vették fel, ezért a koncerteket egy énekesnővel kellett megoldaniuk, így került képbe az albumon szereplő francia Manda is, aki – lehet megköveztek érte – nem tudta visszaadni sem Skye, sem Daisy Martey énektudását, de leginkább a karakteresség hiányzott belőle. Összességében egy közepes koncertet hallgathattunk végig, a finisre hagyva a ’Blindfold’, ’Be Yourself’ és a ’Rome Wasn’t Built In A Day’ triót, ami elég kellemesre sikeredett, így azért sikerült jó szájízzel hazabandukolnunk.

Reméljük a hazánkba gyakran visszatérő együttes még bizonyítani fogja, hogy ennél sokkal több van benne, na meg persze a közönségben is…

mango