2008. augusztus 18. | déka
Maceo Parker, akit fogalmam sincs, hogyan varázsoltak oda a jazz-színpadra, miközben kőfunkot nyom (nyilván jobb híján kapott itt teret), olyan odabaszó koncertet adott, hogy a gatyák lengtek, a fejek ingtak, és mindenkiben megmozdult valami a dögből.
Mivel valamiféle nagyon különös véletlen folytán sikerült a koncertet a backstage-ből élveznem (ó igen, ó igen, ó igen!!), még láttam a koncert után levonuló zenészeket is, viszont így egy árva fotót nem sikerült készítenem, mert akkor rövid úton dobtak volna ki a morózus biztonságiak, akik már a táncoló fiatalságot sem nézték jó szemmel.
Egyébként kár is lett volna bármilyen állóképet készíteni az eseményről, hiszen az úgysem kapott volna el semmit a stenkből, ami a zenészeket, és így közvetetten a közönséget is hajtotta. Hihetetlenül egyben lévő zenekar, muzsika és figyelem. Csesszék meg, lehet, hogy ilyet tényleg csak a feketék tudnak?!
Az elmúlt éjjel legalábbis biztos erre bizonyíték. A Sziget tájékoztató epitethon ornance-a szerint Maceo a funk orákuluma, avagy keresztapja, és most valóban veszettül igazuk volt. Na igen, aki James Brown-nal tolta a szekeret, annak bizonyára van ritmusérzéke. Viszont az egyébként méltatlanul a Sziget szélére kipicsázott jazzszínpadon is ritkán van ekkora time, szegény Barabás Lőrincet igen sajnáltam, hogy egy ekkora guru után kellett játszania.
Maceo papa durva ráadást is nyomott, egyszerűen nem tudtak leállni. Őrület volt! Míg a főszereplő nyomta a scat-et, kikacsintgatva az egyik backstageben riszáló laza hölgyikére, szerintem már mindenki annyira fel volt pörögve, hogy a koncert után valószínűleg elzúztak gyorsan a sátrakba, gyakorlattá változtatva a funk üzenetét.
A zenészek, miután még a BLE műsoridejébe is jócskán belecsúsztak, levonulva a színpadról – a szó legszorosabb értelmében, csurom vizesen – még mindig csak maguk elé néztek, és vonogatták a vállukat a kettőnégyre. Azt hiszem az egyik fúvós dudorászott valamit maga elé loop-szerűen az utolsó jamből. Ennyi. Így kell muzsikálni. Sajnáljuk közösen azokat, akik lemaradtak!
déka