2008. augusztus 17.
A VOLT-fesztivál után, most a Szigeten is bizonyított az URH. Müller Péter Sziámi és Menyhárt Jenő ugyan nem lett frissebb és fiatalabb, de a lendületüket nem vesztették el. Sőt! De miért nem volt rájuk kíváncsi a jónép?
A kezdés előtt egy órával körülbelül száz ember lézeng a színpad előtt ami meglepő, de sebaj így legalább összefutunk néhány ismerőssel és még simán eljutunk egy sörért, tülekedés nélkül. A zenekar sallangmentesen, pontosan kezd az észak jemennel bevezetőként, megemlékezve Dönciről és Dixiről. Müller Péter és zenekar hangosítása tűrhető, az ének és a hangszerek is jól szólnak. A bétaville-el folytatják tangóharmonikás változatban, aztán a van-e életre és a Kiss Laci énekelte rock'n fuck'n -ra már táncol a csekély nép. Lendületi törés a Márti tangósított változatával, de jön Szabó László és a kék fény, és a vigyetek el. A ritmusszekció bevetésének igazolásaképpen a doktor mérgezi a rock'n rollt átdolgozott válozatban, hogy megnyugtatásképpen Menyhárt Jenő megszabadítson minket a gonosztól mielőtt eljön értünk a Nagy testvér.
Ha már belelendültek lenyomják még az ismeretlen katonát, a szavazz rám-ot, és a pokoli aranykort. Zárásként könnygázra fakadunk a blahán és Bárdos Deák Ági is vokálozik nekünk kicsit. Összességében átgondolt, összeszedett produkció volt felvonultatva a szinte teljes repertoárt, a várakozással ellentétben semmi vénfaszos cinizmus, végre végleg eltörölhetjük vele a 90-es éveket.
Jenei István