2008. augusztus 15. | Baranyi Ágnes

Így kell szétcseszni a jó hangulatot

Még az első Sziget-napon, azaz a szerdai programokból, azon belűl is az MR2- és az Arany Ászok Színpad műsorából szemezgettem; volt itt késődélutáni matiné a Gonzoval, véget nem érő hangbeállás Jamie Winchestrerrel és Hrutka Róberttel, hatalmas sátorparti a Kistehénnel, és egy különösen szeszélyes koncert Qka Mc-vel, Ricsi Pível és a haverokkal…

A koraesti söröm után rögtön a Petőfi Rádió színpada felé húzott a szívem, és a korai órákhoz képest elég sokan voltak még így ezzel, bár a közönség láthatóan nem lábrázás végett gyűlt egybe, hanem a fűben heverés örömei közepette vártak egy kis bemelegítőt a Gonzo zenekartól. Mint kiderült nem döntöttek rosszul, bár a délután 6 óra, az esetleges másnaposság és a gravitáció a koncert végéig földhöz ragasztotta a nagyérdeműt. A fiúk persze kitettek magukért, hibátlan koncertet nyomtak a szokásos elegáns, nyakkendős gengszter szerszerelésben, ami igazán stílusos, de a tűző napon talán kissé izzasztó viselet, csupán a frontember, Stumpf Árpád tett magának némi engedményt, a nadrág hosszát illetőleg. Az első lemez, a Lost and Found megjelenése is kapott egy-két reklámot a számok közötti szünetekben, reméljük eredményesen, mert hallgatnivaló darab.

Egy nagyszínpados intermezzo után visszatértem a helyszínre, meglesni, hogy mulattatja a népet a Winchester-Hrutka páros, csakhogy a nép még este tízkor egyáltalán nem mulatott. A zenekar bőszen hangbeállt, mindenki kicsit többet akart magából, így a színpadot ellepték a felfelé irányuló mutatóujjak, a közönséget pedig a türelmetlenség, és hamarosan felszólalt a kritikus tömeg egy-egy demagógja, persze csak jó kedélyű söráztatott hangulatban. Jó fél órás késéssel a koncert elkezdődött, a megváratott tömeg pedig elég hamar megvigasztalódott…

Az este igazi ereszd el a hajam buliját, mégis a Kistehén Tánczenekar hozta össze, nem elhanyagolható számú nézőközönséggel, vagy inkább táncolóközönséggel. Az együttes koncertjein általános jelenség, hogy a nagyérdemű összetétele elég heterogén, ez most sem volt másképp, ismét tobzódtunk a generációs és stílusbeli eltérésekben, szóval, ha a zenekar célközönsége a mindenki, akkor valamit nagyon jól csinálnak. A nagy népszerűséghez valószínűleg az is hozzájárul, hogy látványosan élvezik a zenélést, így pillanatok alatt hatnak a közönségre, arról nem is beszélve, hogy a nem túl bonyolult szövegeket egy nyolc éves gyerek is játszva megtanulja a második refrénig.

Hajnali kettőkor többedmagammal az Arany Ászok sátorba vonultunk happy end-ért, nosztalgiaképpen meghallgatni gyerekkorunk imádott slágereit az Amimal Cannibals-től, és úgy tűnik rajtunk kívül, sokan jöttek még ezzel a szándékkal. A magyar rap két fenegyereke azonban csak öt-hat szám erejéig szórakoztatták a nagyérdeműt, maguk közé ékelve MC Gőzt, és a Hősök nevű, négytagú formációt, amit a közönség vegyes érzelmekkel fogadott, tulajdonképpen két ugrálás közti pihenőszakasznak fogták fel a vendégelőadókat, így a hangulat elég ingatagra sikeredett. Persze minden jó, ha a vége jó, a záró számokat azért régi kedvenceitől hallhatta a még megmaradt közönség, így nyugtával dicsérve a napot (vagy inkább keltével), ki-ki elindulhatott a maga ágyába, sátrába, after party-jába…

Baranyi Ágnes