2008. augusztus 13. | burlesque

Lauren Harris megkurtítva

Steve Harris vadóc leánya mindössze harminc percet töltött a Sziget Nagyszínpadán kedd este. Produkciója tömör volt és profi, de azért egy kicsit többet vártunk Harris csemetéjétől.

A Nagyszínpad előtt már késő délután igen szép számú nézősereg sütkérezett. Voltak itt tizen- és huszonéves fiatalok, középkorú "szigetelők", valamint rocker férjüket elkísérő, a kőkemény metálosoktól nem visszariadó hölgyek. Este 8 órára a színpad előtti terület, ha némileg szellősen is, de megtelt – ekkor lépett a deszkákra Lauren Harris és zenekara.

Már ekkor tudni lehetett, hogy a lányka fellépése finoman szólva sem lesz maratoni hosszúságú, ugyanis a két kivetítőn az "Iron Maiden 21:00" felirat volt olvasható.  Fel volt tehát adva a lecke Laurennek, hiszen legendás szülő ide vagy oda, az Iron Maiden előtt senkinek sem egyszerű rövid, ám ütős bulit adni.

Lauren és bandája bele is csapott a lecsóba: egymás után jöttek a fejrázós rockdalok, melyek azonban nem igazán vágták mellbe a közönséget. A gitár nem hasított kellőképpen (legalábbis a basszus simán elnyomta) Lauren pedig mintha nem eresztette volna ki teljes mértékben a hangját – leszámítva a dalok közti "fákingolásokat". Színpadi mozgására ellenben nem lehetett panasz: mozdulatai hol Axl Rose-t, hol Ronnie James Dio-t juttatták az ember eszébe. A gitáros – aki komoly eséllyel indulhatna egy Alapi István-hasonmásversenyen is – szintén tudta, hogyan nyerje meg a közönséget: széles terpeszben szállította a riffeket, emellett pedig az összes nótában virgázott egy jót némi grimaszolás kíséretében. Üröm volt az örömben, hogy pengetéséből időnként semmit sem lehetett hallani. A dobos és a basszusgitáros hozta a kötelezőt: biztosították a szilárd alapot, nem mellékesen ők szóltak a legjobban.  Röpke huszonöt percet követően aztán a hölgyemény felkonferálta az utolsó dalt, amely – valljuk meg – nem sokban tért el a többitől. Ráadás nem volt, némi pengetődobálás és köszönetnyilvánítás után a zenészek le is vonultak a színpadról.

Mit lehet erre mondani? Lauren Harris egyetlen albummal a háta mögött érkezett a Szigetre, így a rövid műsoridő még érthető is, ám az egész produkció olyannak tűnt, mintha Laurenéket le akarnák rugdosni a deszkákról: fejezzék már be, hadd jöhessen végre a lényeg. 

Mindent összevetve: a Maiden-fanok biztosan örültek, hogy a Vasszűz mellett láthatták és hallhatták a basszusgitáros istenség szeme fényét is, a legelvakultabb maidenesek pedig örömmel nyugtázhatták, hogy kedvenceik zúzására a meghirdetett időpontnál fél órával hamarabb kezdhettek tombolni.

burlesque