2008. július 5.
A VOLT-fesztivál egyik legnagyobb erőssége évek óta a tört ütemek, azon belül is főleg a drum&bass nagyágyúinak hazánkba csábítása, de az idei kínálat minden eddigit überelhet. Túl vagyunk egy Roni Size Reprazenten, egy Marky & Stamina MC-n, és az utolsó estét High Contrast fogja zárni. Élménybeszámoló és ajánló.
A dnb-körút első állomása a csütörtöki Roni Size volt, amit a szervezők, dicséretes módon a nagyszínpadra tettek, hogy bemelegítsék az embereket Cypress Hillre, ami amúgy végül kritikán aluli volt. A Roni Size Reprazent viszont nem a megszokott dj-formáció volt, hanem most egy teljes zenekarral érkeztek, dobossal, gitárossal, szintivel, két énekessel, és persze Roni világítós fehér almájával. A kilencvenes évek egyik legfontosabb dnb lemeze volt a ’97-es New Forms, olyan számokkal rajta mint a giga-sláger Brown Paper Bag. Azóta nem nagyon lehetett együtt hallani a Reprazent formációt, de idén, az évforduló alkalmából újra elő fognak állni egy lemezzel, állítólag. Az egész koncert ennek a jegyében telt el, gyakorlatilag végig játszották a New Forms két cédéjét, és persze új számok is bekerültek a műsorba, mindezt elég oldschool-megvilágításban. Ezzel önmagában nem is lett volna baj, nem kell feltétlenül mindig a legújabb dnb-t játszani, de emellett például a Brown Paper Bag-et úgy túljátszották, hogy az már szinte élvezhetetlen lett. Ezzel együtt a koncert egy erős 7-es azért megvolt.
Tegnap hajnalban a szintén kultikus Marky folytatta a pörgést és a pörgetést, kiegészülve Stamina MC-vel, akit többek közt a Barcelona című, D-Kay & Epsilon duóval közös hiperslágerből ismerhetünk. Marky nem okozott csalódást, híréhez méltón egész hajnalig nem engedte egy pillanatra sem megállni a közönséget, mindig csak a legpörgősebb számokat tette fel, amikre Stamina MC tényleg hihetetlen szuflával szövegelt rá szinte megállás nélkül. Összességében mindent behoztak, amit Roniék lefelejtettek, így ez egy büszke 9-es.
A ma este legnagyobb kérdése pedig, hogy fel tudja-e tenni az i-re a pontot High Contrast, akinek a tavalyi legújabb anyaga, a Tough Guys Don’t Dance nem csak dnb-berkekben lett kikiáltva az év lemezének. Reméljük nem hagy cserben minket, és akkor még az is lehet, hogy utána Palotai bácsival fogjuk meglátni a napfelkeltét.
Kerényi Áron