2006. december 24. | Jónás Tamás

Jónás Tamás gitársuli 35.

Szóló felépítése egyszerû riffre. A mai zenei alap egy nagyon egyszerû, D-kvintre épülõ riff, amely két ütemenként ismétlõdik, kis eltérésekkel.

Az elsõ esetben hét darab kvintes "zúzda" után a terc szólal meg (F hang, üveghanggal és vibratoval díszítve), a második esetben a terc helyett a szûkített kvint jelenik meg (Ab, szintén üveghanggal), a harmadik ismétlés ugyanaz mint az elsõ, és a negyedik sorban E hang (üvegesítve), majd Eb-kvint zárja a kört (lásd a mellékelt 'mymusic35a' címû mp3-at).

Sokszor elõfordul, hogy a fenti példához hasonlóan a zenei alap nem állandóan változó akkordok összefûzésébõl áll, hanem gyakran csak az alaphang (vagy kvint) ismétlõdik, egy-két színezõ hanggal kombinálva. Ilyenkor a hangszerelés (pl. billentyû), vagy akár a gitárszóló segítségével lehet harmóniamenetet "beleképzelni" az adott körbe, esetünkben a D-kvintes témába.

Az elsõ két ütem a D-kvintek mellett egy F hangot tartalmaz, ezért ez a két ütem d-mollként kezelhetõ. A billentyû itt egy A hangot tesz a tetejére, meg is van a d-mollunk (D-F-A).

A második két ütemben egy Ab hang szerepel, ezt egy D-szûkítettnek vagy D-félszûkítettnek foghatjuk fel. A billentyû itt a gitárszólamban is szereplõ Ab hangot tartja ki. Itt ugyan a billentyû F hangot is játszhatott volna, mert így lenne teljes a szûkített hármashangzat (D-F-Ab), de az Ab hang jobb választás volt, mivel így a billentyûszólam nem "ugrál", hanem egy kis szekund lépéssel (A-ról Ab) stabilabb hátteret ad.

A harmadik két ütem ugyanaz billentyû-szempontból is, mint az elsõ. A záró dupla ütemben a gitár E hangjából kiindulva egy E-félszûkítettet (E-G-Bb-D) képzelhetünk ide, majd a sor végén, az Eb hang alatt egy Eb-maj7 akkordot (Eb-G-Bb-D). A két akkord négy hangjából három közös, ezért ezek valamelyike mehet a billentyûsáv tetejére. A legjobb választás a Bb hang, mert az elõzõ két ütemben A hang szerepelt, és így ismét egy kis szekundot lép a dallam, ezúttal felfelé.

Megvan tehát az akkordmenetünk: d-moll, d-szûkített, d-moll, E-félszûk.-Ebmaj7, indulhat a szóló. Az elsõ négy ütem azonos elvre épül: induljunk ki az éppen szereplõ akkord egyik hangjából, de rögtön nyújtsuk meg egy szekunddal, és lassan érkezzen vissza a kiinduló hangra. A d-moll akkord alatt D-t nyújtottam E-re, a d-szûkített alatt a H hangot C-re.
Mivel a harmadik dupla ütem az elsõvel egyezik meg, ezért a szóló is visszautal erre, de hogy ne csak lemásoljuk, ezért díszítés beiktatásával.

A negyedik dupla ütem elején, amíg épp a D-kvintek szólnak, sima d-moll skálarészlet használható. Amikor az E-félszûkített harmónia érkezik, akkor a szólóban is éppen egy E-hang kerül a hangsúlyos helyre. Ezúttal E-félszûkített skála nem alkalmazható, annyira hosszan nem szerepel ez a harmónia, így tehát továbbra is d-moll tonalitásban kell gondolkodni. Egyébként a d-moll skála és az E-félszûkített skála amúgy is csak egy hangban tér el (F hang vs. F# hang), tehát a lényeg, hogy a F# hangot kerüljük el, a d-moll hangnem általában nem szokott örülni neki:-) Az Eb-dúr akkor alatt (a sor végén) C-Bb-A dallam szerepel a szólóban, ez egyrészt része az Eb-líd skálának (a d-moll tonalitás miatt kell lídet alkalmazni), másrészt szépen visszavezet az új kör elejére a záró A hanggal.

Az új kör elsõ négy üteme is egy ismétlõdõ motívum, elõször d-moll, majd d-szûkített akkordhoz hozzáigazítva. A harmadik dupla ütem itt is az elsõre emlékeztet. A negyedik záró sorban, mivel itt a harmóniák is megmozdulnak kissé, a szólóban is több minden történik. Egy Bb-dúr(add9) arpeggióval indítottam, amely a D-kvintek alá nagyon jól illik. Amikor a kíséretben az E-hangnál tartunk, akkor ezúttal ezt egy C/E akkordnak fogtam fel, így C-dúr arpeggio került ide (egy mollos harmóniamenetben a II-re szextakkord vagy félszûkített egyaránt jó választás).

Végül, amikor az Eb-kvint megy a kíséretben, akkor Eb-dúr arpeggio szerepel, majd onnan még feljebb csúszva egy A hang indíthata újra a kört. Ebben a két ütemben az arpeggiók legfelsõ hangjai emelkedõ sort alkotnak: C és D (Bb-dúr arpeggio teteje), E (C-dúr arpeggio teteje), G (Eb-dúr arpeggio teteje), majd A (a csúszással), azaz C-D-E-G-A hangok, tehát a mozgalmasság ellenére itt is elfért egy stabil vezetõdallam. A C-D-E-G-A hangok akár egy szép 11-es akkordnak is nevezhetõk, felfüggesztett terccel, de azért mindent tényleg nem kell elemeznünk, egyszerûen jól szólnak ezek az arpeggiók, és kész:-)

A gyakorlat kottáját itt megtaláljátok jpg formátumban, ehhez a részhez két letölthetõ mp3 van, egyik itt, másik itt.

Jó gitározást!
Jónás Tamás - gitároktatás rock, blues, heavy stílusokban -
kezdõknek, haladóknak és profiknak

dessum@freemail.hu - egyéni oktatás és távoktatás(!)