2012. április 4. | Mtina
Magidom, avagy ígéretes újoncok a pesti forgatagban
A Magidom családi zenekar másfél éve tűnt fel a zenei életben, azóta pedig már meg is jelent első debütáló albumuk Mi, merre, meddig címmel, melynek napjaink zenei sablonjaitól való elütése máris sokakat meggyőzött a színpadra termettségükről. Az együttes neve egyébként az első benyomás ellenére nem valami megfejthetetlen kódolt üzenet, vagy mozaikszó, hanem a névadás gyötrelmeinek mellékterméke. A Magidom ugyanis egy a testek feszültségeinek megállapítására használatos eszköz, vagyis azok, akik jártasak szilárdságtanban, már találkozhattak az elnevezéssel.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
A négytagú zenekar másfél éve tűnt fel hivatalosan is a zenei életben, ám kiegyensúlyozott hangzásvilága már az első pillanattól kezdve sejteti, hogy a fiúk jóval korábban kezdték az együttzenélést, melyben semmi meglepőt sem találni, tekintve, hogy egy családi zenekarról beszélünk. Balázs, Marci, Peti és Robi Magidommá való alakulásuk óta már több pesti szórakozóhelyen is felléptek, többek között már láthattuk, halhattuk őket az A38 Állóhajón, illetve a Dürer Kertben is, ahol tavaly októberben a Pál Utcai Fiúk elő-zenekaraként mutatták be debütáló kislemezüket, mely a Mi, merre, meddig címet viseli, és hat nótát tartalmaz.
Első hallásra az volt a benyomásom, hogy a Hiperkarma eddig sohasem hallott korai albumát hallgatom, de ahogy múltak a percek egyre jobban megkedveltem a fiúkat, melynek több oka is van. Egyrészt a hangzásuk kissé elüt a manapság megszokott hazai pop-rock slágerekétől, másrészt pedig mindegyik számuk ritmusos, a szövegek nem csupán jól megírtak, hanem alaposan átgondoltak. Utóbbi az, ami „ehetővé” tesz egy zenét, hiszen ha az egyes sorokat az ember ügyesen és meggondoltan fűzögeti, akkor azok a dallamoknak és ritmusoknak köszönhetően szépen egymásba kapaszkodnak, amitől egyik sor rögtön kívánja a másikat, ettől csúszik le olyan könnyedén a hallgatóság torkán és mászik be a fülébe szinte észrevétlenül, olyannyira, hogy ugyan észre sem veszi, de már a harmadik hallgatás után próbál a fiúkkal énekelni.
A zenék témája azonban hagy némi kívánni valót maga után, hiszen a világ boncolgatása, az individuum jelentőségének kutatása a létezésben már kissé elkopottak, ahogy a teremtés, illetve Ádám és Éva története is. Azonban szerepel egy dal a kislemezen, amibe rögtön beleszerettem, habár sorai nem a fiúk sajátja, hiszen egy Radnóti vers feldolgozásáról van szó, cím szerint az Eső esik, fölszárad-ról, ami sokkal gyorsabban megfogja az embert, mint például Ágnes Vanilla hasonló feldolgozásai, aminek az lehet az oka, hogy a Magidom dala vidám és felpörget, Ágnes Vanilláé pedig úgy általában mélabús.
Minden esetre le a kalappal a fiúk előtt, mert a hangzás baromi jó, a zeneszövegeken pedig még nem késő dolgozni, hiszen csupán egy kevés extrakreativitás szükségeltetik a javuláshoz, ami a hangszerelést elhallgatva nem jelenthet megoldhatatlan feladatot számukra.
A Magidom kislemeze egyébként holnap este, azaz április 4-én, élőben is meghallgatható az A38 Állóhajón, ahol a fiúk ígérete szerint felcsendül majd néhány új dal is. Azok pedig, akik nem tudnak elmenni a holnapi koncertre, ne csüggedjenek, mert az eddigi dalok fellelhetőek az alábbi címen
Mtina
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.