2008. július 5. | Baranyi Ágnes
A fesztivál harmadik napja is a színpadok közötti aktív szlalomozással zajlott, jó volt a felhozatal, luxus lett volna minden egyes koncertet végigélvezni egy másik kárára. Persze azért akadt produkció, ami olyan elementáris erővel kötötte röghöz a közönségét, hogy a tervezett továbbállást én is egyértelműen stornózni kényszerültem. Őrültségben, erotikában és megdöbbenésekben gazdag éjszakánk volt.
Egy kis indie-vel melegítettünk az MR2 színpadnál, ahol a The Moog-tól nem csak talpalávalót kaptunk, hanem a számok közötti információs sávokban, Tonyó gyermeki elégedettséggel osztotta meg velünk a zenekarral kapcsolatos aktualitásokat is. Az új lemezt év végére agy újév elejére ígérik a srácok és várhatóan a You raised as a vampire című dalból lesz az új korong egyik kedvence és az első videó is. A legutóbbi Zöldpardonos koncert után megnyugtató volt ráeszmélni, hogy a zenekar csőnadrágos tinibálványai nem csak a tizenévesek szívét vették be, hanem egy sokkal szélesebb korosztály rajongását tudhatják magukénak.
9 óra, Nagyszínpad, Quimby. Koncert előtt 10 perccel még igen foghíjas volt a közönség, de gyorsan, biztosan és elég hirtelen szaporodtak, valószínűleg sokaknak volt zsúfolt programja tegnapra. Kis Tibi nélkülözhetetlen megafonja, már a koncert legelején felmondott, de csak keveset hezitált, aztán meggondolta magát. Nekem viszont vérző szívvel, sajnos hátra kellett hagynom a tomboló tömeget.
Következő állomásunk az Amber Smith volt, akiktől a valaha látott legjobb koncertet élvezhettem (szerény személyem legalábbis). A frontember, Ponikló Imre olyannyira elemében volt, hogy a nagy fejrázás hevében még a Stallone-szerű napszemüvegét is sikerült letáncolnia a fejéről. Kővári Zoli pedig egyszerűen nem fért a bőrébe, kicsi volt neki a színpad, jó néhányszor koccant az énekessel és úgy tűnt, a frontember szerepet is szívesen átvállalná kollégájától. Ráadásul mindezt az első néhány szám alatt egy Village People-re hajazó rendőrszerkóban tette. A fiúk dinamikus színpadi performance-át zabálta a közönség.
Az este csúcspontja a francia Nouvelle Vague vol, reflektorban Nadeah Miranda énekesnővel, aki olyan show-t csinált a színpadon, amivel Shakira-t és Beyoncé-t együttvéve is lazán kenterbe vágná. A gazellatestű szépség felsőfokon űzi a pózolás művészetét és mindezt olyan szintű exhibicionizmussal és magabiztossággal tette, hogy a közönséget pillanatok alatt nyálképzésre késztette. Hiába, a francia nők tudnak! A másik pacsirta, Mélanie Pain, inkább a kedves szomszéd lány karakterébe bújt, valószínűleg meg sem próbált birokra kelni kolleginájával a kocsányon lógó szemekért. Igazából a csaj egy két lábon járó szexuális bűntény volt a férfiközönség ellen (főleg). Mégis akadt egy szerencsés fiatalember, aki megközelíthette az istennőt, de hogy milyen úton-módon tévedt be a színpadra azt nem sikerült kilogikáznom, mindenesetre észlelhetően magán kívül volt a gyönyörtől. Mélanie-t látszólag nem zavarta az elnyomottság ténye, ő, mint földi halandó még a színpadról is lemerészkedett, hogy a Too drunk to fuck című opusz apropójából műanyagpoharakban röviditalt szolgáljon fel a nagyérdeműnek.
A hajnali táncos-szórakozós levezetés a VIP-részleg emeleti szekciójába csábított minket, ahol kb. nyolcad magunkkal tanúi lehettünk egy fehér puffokba süppedő komplett szexuális aktusnak. De hát egy VIP Passal azért mégsem lehet a bokorban…
Baranyi Ágnes