2015. július 8.
Egy fesztiválon szinte sose lehet rendesen közlekedni. Sokan vannak, a másnap és a részegek miatt nem is kellemes, de még mindig jobb, mint gyalogolni. Vagyis jobb volt, mivel az idei VOLT Fesztivál ebből a szempontból teljes mértékben alulmúlta magát...sajnos!
A lejutás viszonylag kellemes volt, a problémáim nem a fesztivál részéről jöttek, így azokat nem is ecsetelném. Viszont a buszozás… Óránként egy sima buszt indítottak a fesztivál és az állomás között. Ez arra volt elég, hogy az ott várakozók fele fel tudjon szállni, viszont senki más. Éppen ezért az útvonal is értelmetlen volt a nap 90%-ban, mivel nem lehetett szó szerint felszállni rá, csak az állomáson. Vagyis feleslegesen ment nagyrészt egy fél órás utat a kanyargós kis utakon, ahelyett, hogy egyből felment volna a kempinghez.
Az igazi érvágás mégis a hazaút volt. A helyjegyek miatt ki volt számolva, hogy kb. mennyi vagon kell. Viszont az emberek nagyon nem törődtek vele, és inkább fizettek egy plusz ezrest bírságként, minthogy várjanak még két órát a vonatra. Viszont így nem volt hely. Akik meg vettek jegyet, azok pláne nem akartak várni. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy csatolnak még vagonokat a vonathoz. Csakhogy ez egy jó órás művelet volt. Ami a tűző napon öngyilkossággal ért fel. Az igazi érvágás viszont indulás után negyed-fél órával volt. Ekkor megálltunk egy kereszteződésben, a semmi közepén. Nem hoztak semmit, nem láttam, hogy baleset történt, nem ment el előttünk másik vonat. A mai napig nem tudom, hogy miért álltunk fél órát egy tucatnyi pipacs mellet. De azt igen, hogy ekkora már az emberek felének vagy nem volt vize, vagy olyan meleg volt, hogy csak szenvedve lehetet inni. Szerintem innentől mindenki el tudja képzelni, hogy milyen volt a hangulat a maradék két órában.
A gondolatmenet végén szeretném megkérni a Sziget Groupot, hogy gondolják végig legközelebb kétszer is, hogy mit csinálnak, mert látszik, hogy akarnak valamit csinálni, csak az is,hogy nem törődnek az idegesítő problémákkal.