2015. július 8.
Az időjárás és a tömeg nem csökkent az utolsó napon se, de legalább a koncertek tematikus szétosztása elérte a maximumot. Mint rock zenét kedvelő ember, nem nagyon tudtam megtalálni a számításomat szombaton (lett volna 1-2 koncert, de ezek helyett inkább interjúkat hallgattam). Viszont még így se panaszkodhatom.
Valamiért a szervezők úgy gondolták, hogy 4 nap után már nem szükséges több rock koncert, mindenki elégedett lesz Ákossal (amúgy nem). Ez arra ösztönzött, hogy előadásokra járjak, és új stílusokat próbáljak ki. Az előadások érdekesek voltak, bár a mai napig nem tudom, hogy Fiala miért van még a rádióiparban, de ezt írjuk a saját ízlésem rovására, hiszen kinek a pap... A civil szekció idén is kitett magért, remek programokat találtak ki, jók voltak a meghívott szervezetek és előadók kitettek magukért.
Koncertek terén próbáltam minél nagyobb skálát bejárni. Az AKPH-n méltatlanul kevesen voltak, és a meleg miatt még aktívak se voltak az emberek. Saiidék remek koncertet csináltak, meg is tetszett a zenéjük, de hangulat a fenti okok miatt nem volt.
Wellhellora is eljutottam, és egész kellemesen csalódtam. Alapból nem szeretem Fluort, bár elismerem, hogy meghatározó alkat, és jól adja el magát. Viszont ez az új formáció élvezetesnek is mondható. Egyhangú, monoton, és a stílusa idegesítő szerintem (még ha poén is akar lenni, hogy YOLO-k és kifigurázzák ezt az életstílust). Viszont zenében nem nyomják rosszul. Nem csak, hogy élő zenét játszanak (ez alapból meglepett), de még hangulatos is. Régóta nem láttam olyat, hogy a turnézenészek ennyire élvezték volna azt, hogy játszanak. Már ezt az örömöt jó volt nézni.
Ákost csak a sátramból hallgattam meg, sose szerettem a zenéjét, de amit hallottam az italom mellől az is elég volt (szerintem kicsit sokat is játszott). Newmannel is így voltam, vagyis a Fatboy Slimre mentem csak ki a kempingből. Tőle is csak pár számot ismertem, még az ezredfordulóról, de reméltem, hogy jó lesz a party anélkül is, hogy tudnám a dalait. Ez így is lett. Kicsit kevésnek, és késeinek éreztem a régi számok nyomatását, de így is élvezetes volt a performance.
Viszont az after... Eddigi rövid kis életem legrosszabb hajnali bulizása volt az utolsó napon. Mindenhol ugyan az a vacak szólt, semmi alternatíva. Az igazi érvágás DJ Jokó volt, akiben most csalódtam először. Ezt csak azért érdekes leírni, mert sose vártam tőle semmi, és azért jártam rá, mert vacak volt. Viszont most nem volt eléggé rossz. Így buli nélkül, egy fél óra bolyongás után sikerült lefeküdnöm.