2015. július 6. | Stewie

John Lennon vs. Kis Grófo

Soha nem hittem, hogy ilyen sorokat fogok valaha írni, de a pénteki koncert után tényleg itt tart ma a könnyűzenei ízlés. Ha nem vagyok ott, nem is hiszem el, hogy mi volt. Egy egészen új mélységbe süllyedt a közízlés több szempontból is.

Mivel fél 1-kor nem volt más dolgom, ezért elmentem a koncertre, mondván, hogy mint minden Borválaszos előadáson nem lesznek sokan, el tudok majd sörözgetni a padokon kellemesen, és megnézem, hogy hány száma van a pasasnak. Na, ebből konkrétan semmi sem sikerült.

A bejáratnál kellett szembesülnöm vele, hogy a teltház gyenge kifejezés a lélekszám leírására. Olyan tumultus volt, hogy csoda, hogy túlélte mindenki. Szomorú, de tényleg igaz volt a „nagyszínpad!” skandálás, mert ott fért volna el ennyi ember. És tényleg erre jöttek. Nem azért, hogy röhögjenek, vagy megnézzék, hogy ki ez. Rendes rajongók voltak.

Az, hogy sört nem kaptam az egész környéken, kicsit szomorú (tudom, hogy Borválasz a hely neve, de akkor is). Bort nem akartam inni a gyomrom miatt, így nem elég, hogy tömegben, de még józanul is kellett töltenem a koncertet. Nem segített, az sem, hogy Grofó késett a koncertről. Pontosabban a fesztiválról, mert egyszerűen nem érkezett meg időben.

Nem baj, végre megjött, elkezdte. Vagyis félig-meddig, mert két szám után még 15 percre eltűnt „technikai” szünet miatt. Most sem tudom, hogy mi lehetett az, mert az egyetlen gond a play-gomb benyomásával akadhatott max, annyira nem volt semmi a színpadon, ami elromolhatott volna. De túltéve magam ezen, végre hallgathattam a számait. Na, azokon már nem tudom annyira könnyen túltenni magam. Összesen 5 számot játszott, meg néhányszor ismételt, és igazából mindegyik szám ugyanaz volt, vagyis kb. meghallgattam 8-szor majdnem ugyanazt.

És az emberek tomboltak. Nem csak hogy tetszett nekik, szó szerint megőrültek (bár ennek biztos köze volt a hőguta rohamos növekedésének), és táncoltak, pörögtek, és zúztak is. Az asztalokon táncoltak, hogy legyen hely, és lássanak is (ami nem volt egy könnyű dolog). Láthatóan nem zavarta őket se az, hogy nem volt hely, se az hogy késett, de még az se, hogy igazából alig énekelt pár számot, extra rövid koncertet adott.

No meg ami utána volt! Aki néz háborús filmeket, az találkozhatott már olyan látvánnyal, amikor minden elpusztult, semmi nem maradt kő kövön, és egyesen már nem nagyon mozognak emberek. Na, pont ez volt itt is. A padok vészesen nem bírták a tombolást, és kb. 2 kivételével mindegyik tropára ment. A nagy tombolásban egyes emberek annyira kifáradtak, hogy nem is mentek vissza a sátorba, szimplán lefeküdtek egy pad megmaradt felére vagy a földre.

Szóval itt tartunk ma 2015-ben. Egy tehetségtelen, egyslágeres emberre többen mennek el, mint egy Fish!-re. A Cloud9+ a teraszra ragadt, az Alvin meg nincs is itt. De Grófo igen. Nem azért, tőlem mindenki azt hallgat, amit akar, csak amikor inkább őrá mennek el, mint egy minőségi zenekarra, akkor elszomorodom egy kicsit.

Stewie

Fotók: sziget.hu/volt, Kis Grófo Facebook