2015. július 2. | Stewie

Hajnali látkép egy fesztiválon

Mindenki tudja, hogy hogyan néz ki egy fesztivál általában: nappal bolyongás, pangás, este arconpörgés ezerrel.  De mi a helyzet a hajnallal. Amikor elhal az utolsó akkord is, és a nap első sugarai elől az emberek a sátrukba térnek.  Egy elhúzódott beszélgetés miatt tovább maradtam ébren és gondoltam józódás közben körülnézek, milyen is ilyenkor a látkép.

Ahogy a tömeg eltűnik, a diákmunkás sereg megjelenik és a reggel leple alatt elvégzik igen hasznos munkájukat. Míg mi alusszuk bortól nehéz álmunkat, ők dacolnak a fáradtság és másnaposság kombójával, és megdolgoznak azért, hogy nekünk kellemes legyen a tábor. Ez úton is kalapot emelek a hősiességük előtt.

Az utolsó igaz alkohollovagok már (vagyis inkább még) kikérik a reggeli sörüket, hogy nehogy kijózanodjanak, ami az ital mennyisége miatt akár a fesztivál végét jelentő másnaposságba is torkolhat.  Mit se tudva a világukról beszélik, hogy milyen volt a Rise Against koncert (ami még nem is esett meg), illetve próbálják összeszedni a gondolataikat, és a tegnap esti eseményeket, igen kevés sikerrel, de annál több káromkodással és nevetéssel.

Az árusok épp a műszakváltás után (vagy a nap kezdeteként) körülnéznek, próbálnak összeszedettek maradni, és felállítani a bódéjukat, talán szó szerint. Miután megvolt az ellenőrzés kinyitnak és fogadják a részegeket, akiknek ilyenkor jut eszükbe enni még egy extra pizzát.  Az eladó vagy enyhe megvetéssel, vagy kicsi vágyakozással, netán kifejezetten kedvesen, viccesen (talán ő se akkor kezdte a napot, és van benne egy kis ébren tartó pálinka), de végül is mindegy, hisz kiszolgálja a vevőt, és nem is fog emlékezni, hogyan volt az, amikor megvette azt a pizzát (már ha a pizzára magára emlékszik).

A sátraknál mély horkolások, és egyéb természetes hangok hallatszódnak. Egyesek még egy kör vodka mellet röhögnek, ezzel is idegesítve a szomszédokat. Mások épp most kelnek, vagy azért, mert nem érdekelte semmi és inkább rákészült a Slash-re, vagy azért, mert már a sorban olyan részegre sikerült innia magát, hogy alig bírt fennmaradni este és a sátra mágikus felállítódása után (ami vagy borzalmas lett, vagy mások csinálták meg), nyugovóra tért már este 9-kor, és most hatalmas fejfájások közepette imádkozik aszpirinért, vagy még egy kis rumért, hogy újra részeg legyen.  

Igazából egy Nat. Geo. műsorhoz tudnám hasonlítani a dolgot: ami az állatvilágban az éjszakai élet, ahol mindenki a túlélésért játszik, ki így, ki úgy. És épp ahogy a természetben, itt is egy gyönyörű színpadi darabot ad ki az egész, mint egy balett vörösbor és hányás közepette. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer az életben nézze meg, lehetőleg úgy, hogy emlékezzen is rá. Ha más nem legalább józanodsz közben, és elkerülöd a másnaposságot.

Stewie

Fotók: sziget.hu/volt, Mudra László