2014. augusztus 3.

Ezt hallgatja! Hangácsi Márton Top5

Legújabb Top5 listánkat ezúttal Hangácsi Márton állította össze aktuális kedvenc zenéiből. Márton egy sokoldalú és impulzív egyszálgitáros előadó, a 2012-es Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díjának nyertese. Fellépett idén többek közt az Etyeki Pikniken, a Veszprémfest-en és legutóbb a Művészetek Völgyében is.

Alt-J – Taro
2012-ben jött ki a srácok első lemeze An awesome wave címmel, amiért aztán be is söpörték a Mercury-díjat.  Szerintem az utóbbi néhány év legeredetibb zenekara. Van benne valami nagyon alternatív és underground, ugyanakkor az összes dal könnyen a füledbe mászik - így lesz ez egy igazán különleges popzene. Arról nem beszélve, hogy a többi indie zenekarhoz képest jóval előremutatóbb a zenei precizitás az Alt-J-nél.



Bastille – Things We Lost In The Fire
A Bastille gondolt egyet, két 90's örökzöldből gyúrt egy dalt és megjelentette Of the night címmel. Forgattak rá egy elég nagy költségvetésű klipet, amit egyből megzabált minden zenecsatorna, így robbantak egy nagyot. Én nemrég jutottam el odáig, hogy meghallgassam a lemezüket; bevallom, előtte kicsit szkeptikusan álltam hozzá a bandához, mondván egy jó feldolgozást bárki képes elkészíteni. Persze esetükben nem csak erről van szó, és a lemez is zseniális lett. Kicsit a Hurts zenekart idézi nekem, csak a Bastille kevésbé unalmas. Meggyőző a minimál-elektronika - amitől kicsit klasszikus szintipop érzést kapunk időnként -, és a dallamvezetések. Nincsenek túlbonyolítva a dalok, viszont nagyon koncepciózus a lemez és számomra mindegyik dal élvezhető. 



Kelemen Kabátban
Legyen egy magyar zenekar is! Mostanában gyakorlatilag az egyetlen magyar zene, amit hallgatok, az a Kelemen Kabátban. Jó kicsit kilépni a lakótelepi gengszterek, szenvedő művészek és magukat az égig magasztaló fenegyerekek világából. Mert a Kelemen Kabátban pont attól lesz igazán élvezetes, hogy nem veszi magát túl komolyan: nem akarnak többek lenni. JumoDaddy-ről már azért kiderült, hogy több egy egyszerű szintisnél, a produceri munkája pedig a Kelemen Kabátbannál elég jóra sikerült. Nem is kell többet gondolni róluk, mint amik. Bár megjegyezném, hogy rendkívül színpadképes produkcióról van szó, érdemes őket megnézni élőben is. 



Junip – Your Life Your Call
Ha a Junip-ot nem is, José Gonzales-t biztosan sokan ismerik: a pattogó labdás reklámból, a Knife- feldolgozás kapcsán egész biztosan. A Junipot stílusilag a shoegaze-hez sorolnám. (Amikor a cipődet bámulod. :)) A húzóerejük, hogy egyediek: én bármikor hallgatom őket, ki tudom kapcsolni a világot. Ez pedig nagyon jó, és talán ez az, amit ha egy zenész/zenekar el tud érni, akkor nincs indok, amiért le lehetne húzni. Nem beszélve arról, hogy életem koncertélményét adták. Nagyon jó volt látni, hogy egy épp turné közepén lévő zenekar olyan egyszerűen és szerényen tudja megfogni az embereket, ahogy azt egy gimis banda sem tudná. José Gonzales nagyon szerethető figura, aki nem drága ruhákban áll ki a színpadra, és nem fűti minden dal után a közönséget, sőt még a szövegelést sem erőlteti. A Junipnak nem kell bohóckodnia, elég, ha zenélnek. Ez a hozzáállás pedig igen ritka, épp ezért nagyon meg kell becsülni.



Imagine Dragons  - On Top Of The World
Ebből a felsorolásból a legmenőbb zenekar egyértelműen az Imagine Dragons. A Radioactive-vel nagyot robbantak, a siker pedig azóta is tart. Szerencsére nem egyslágeres zenekar lett belőlük: a banda Night Visions c. lemezéből van 21 (!) számos verzió is, amin én még mindig csodálkozom. Viszont jó a lemez, a dalok külön-külön is, egyben is. Legtöbben az indie műfajhoz sorolják őket, azonban nekem kicsit letisztultabb a zenéjük, mint a legtöbb klasszikus indie csapaté. Mivel azonban tényleg nincs meghatározott stílusuk, ezért, mint független zene is megállja helyét. És persze augusztus 13.án a Szigeten találkozhatunk is velük - én kíváncsian várom, mit alkotnak élőben.



Márton saját szerzeményeit és feldolgozásait ITT tudjátok meghallgatni.