2014. április 16. | Bea

Hetedhét országra szóló Péterfy Bori

„Baromi jó itt a buli, de mostmár vissza kéne mennem dolgozni!” –  mondta Péterfy Bori az Akváriumban 2014. április 11-én, miután besétált a közönség legsűrűjébe. Aztán visszament, és megadta a módját az ünneplésnek: elég óriási bulit csináltak a banda szülinapja alkalmából! Éljen a hét éves Péterfy Bori és a Love Band!

Hét év alatt úgy számolom, legalább ötször voltam Péterfy Bori és a Love Band koncerten. Kíváncsi voltam, a bűvös hetes szülinapra mivel készülnek, és tudnak-e újat mutatni? Az elején keserűen úgy éreztem, ez nem sikerült. Lement az első két-három szám, és szomorúan vettem tudomásul, hogy olyan volt, mintha kicsit kimerült volna a banda. Gondoltam, végülis nem csoda, hét év, már mindennel előrukkoltak, amivel lehetett. Hiszen voltam az A38-on, 2007-ben, nagyjából az első fellépésükön, amikor mondhatni még kezdők voltak - és miután szépen előadták az előre végiggondolt számokat és hozzáfűznivalókat, rájöttek, hogy korán van még, folytatni kéne. Erre újra előadták őket, ugyanúgy, sorban, ugyanazokkal a kommentekkel. Aztán volt egy Gödrös Halloweenes boszorkánykodás 2010-ben, ott már abszolút tökéletesen ment minden. Vagy egy Világveleje Fesztivál 2013-ban, ahol szinte rögtön szülése után mintegy robbant Bori. Meg szintén tavaly a Pálinka Fesztiválon, ahol koncert közben az Erzsébet téri férfiszoborcsoporttal flörtölt. Ésatöbbi, ésatöbbi. Arra jutottam, sebaj, már így is hálás vagyok nekik minden eddigi koncertélményért. És miközben szépen ezen rágódtam, egyszer csak beindult az együttes. És tomboltak, őrjöngtek, partiztak, egyként, összeszokottan, vérprofin, és közben őszintén.

Bori cuccát mondjuk nem egészen értettem; a szokásos westerncsizma, forrónaci, flitteres fekete top, motoroskesztyű outfitet most kicsit elvontabbra cserélte. Volt rajta ezüst latexgatya, fekete flitteres szmoking, és ennek megkoronázásaként egy piros madártollas valami. Hát, lehet, hogy náluk ez a szülinapi jelmez. Sebaj. Énekelni, mozogni, szerepelni tökéletesen tudott benne, az a lényeg. És nem féltette az outfitjét, az is biztos: többször is szörfözött a tenyereken, bár aztán már mondogatta, hogy ne dobják le, mert az előbb is kicsit leejtették. De ha nem a feltartott kezeken úszott a közönségbe, akkor jött Bori a saját lábán. Csak nem tudta sokáig élvezni a vendégszeretetet, időnként felszólt a zenekarnak, hogy „már mindjárt jövök, kezdhettek!”, meg a rajongóknak, hogy „baromi jó itt a buli, de mostmár vissza kéne mennem dolgozni!”. De ha a színpadról énekelt, onnan is végig picsipacsizott a hallgatósággal. Volt nagy ajándékozás is: kaptak szülinapi, házassági, stb. meglepiket az éppen ünneplő közönségtagok, de a kedveskedés kölcsönösen ment a PB&LB felé is, „szexi illatú” pólók és egyebek formájában.

És persze megvolt a Labamba, a Vámpír, a Téged Nem, meg úgy általában minden imádott számunk. Majdnem két órás, igencsak kimaxolt előadásban. Én nem tudom, hogy bírja Bori, meg a többiek is, végig, nonstop mozgásban, és közben végig csúcsszínvonalban. Hét év alatt összesen hét babát potyogtattak vagy épp csináltak, de a zenélésben is nagyon ott vannak. Hálisten. Minden egyes PB&LB tag. Nem csodálom, hogy már hetekkel előre elfogyott minden jegy. Sajnálhatják, akik lemaradtak a boldog szülinapozásról, mert ahogy szokták, vagy igazából még annál is jobban, Péterfy Boriék totálisan szétszedték a házat!

Fotók: Akvárium Klub

Bea