2014. március 24. | Bea

Tutti koncert a Vad Fruttiktól

Bizony, lehet nagyon más egy együttes cédén, mint élőben. Már ha nem koncertfelvételes lemezről van szó - bár a dübörgést, a bandatagok kisugárzását, a többiek extázisát és a hajó billegését még úgy se lehet érezni. Na de a Vad Fruttik aztán tényleg egész más otthon, mint fellépésén hallgatva!

2014. március 21-e este a Vad Fruttikkal (és a koncertjükre készüléssel) telt. Napközben a híresebb számaikat hallgattam, hogy tudjak rendesen énekelni este. Közben szépen el is bizonytalanodtam, hogy jó lesz-e vajon egy ilyen melankólikus, ábrándozós koncerten részt venni? Aztán este az A38-on meg is kaptam a választ: igen! Ahol a Vad Fruttik fellép, ott nincs helye a filozofálásnak, az élet nagy kérdéseiről elmélkedésnek, ott parti van! Otthon aztán lehet emészteni magukat az elhangzottakat, olvasni a sorok között, de a buli kellős közepén senki nem a dalszövegre figyel, hanem átadja magát az érzésnek. Ami energikus, tombolós, magával ragadós, elvarázsolós, egymásra hangolós. Úgyhogy szépen gyorsan eggyé vált a közönség, és énekeltek szorgosan mindent a bandával, csurig töltve az egész A38 gyomrát. Régebbiek, újabbak vegyesen, ízelítőt minden korszakukból és albumukról kaptunk. Azért a Sárga Zsigulinak örültünk még volna, a visszatapsolással kiérdemelt két ráadásdalba sem ez a kedvencünk jutott be. Sebaj, jó volt!

Emlékeztem volna én többre is a koncertből, ha előtte nem a szekszárdi Fuxli borokat kóstolgattam volna rogyásig. Semmiképpen sem a Vad Fruttik volt felejthető, csak a bortúladagolás miatt maradtak tompultak szuperjó benyomásokká az átélt élmények. Még az is kiment a fejemből, hogy átadjam a frontembernek, amit a kolleganőm üzent neki: „Marci, szeretlek!” Ami emlék megmaradt, az szuper volt, legközelebb kevesebbet iszom, hogy még többre emlékezzek a Vad Fruttikból!

Bea