2014. március 17. | Bea

Dülöngélés-tesztelés, A38 és Magashegyi Underground

Épphogy visszakaptuk az A38 hajót, máris mélyvízbe dobtuk, minden szempontból. A frissen felújított hajó minden próbát kiállt: kint süvíthet az orkán erejű szél, hullámozhat óriásiakat a Duna, teltháznyi ember ugrálhat a koncertteremben, az A38-nak mindez meg se kottyan. És még a tesztelés is élvezetes volt a Magashegyi Undergrounddal!

Nem gondoltam volna, hogy a hétvégi ítéletidőben túl sokan szánják rá magukat a kimozdulásra, pláne egy nem túl könnyen megközelíthető, A38-as bulira, még ha jónak is ígérkezik az esemény. A Petőfi-hídon a taxit majdnem másik sávba, kiszálláskor minket meg majdnem a Dunába fújt a szél. De nem adtuk fel. Egy kis Duna-parti friss levegőért, na meg Magashegyi Undergroundért mindent! Hát, nem voltunk egyedül, sőt. Az egész hajó úgy tele volt, hogy alig fértünk be a koncertterembe.

Este 8-ra volt meghirdetve a koncert, de épp kicsit késtünk csak, és már kezdett is a zenekar. Rögtön figyelmeztettek az együttes tagjai, hogy a tévében is leszünk, úgyhogy ne spóroljunk a bulienergiáinkkal. Nem tettük. A másfél órás fellépés elejétől a végéig izzott a közönség, kisgyerektől idősebbekig, mindenki eljött és mindenki élvezte az estét. Úgy láttuk, a banda is!

Bocskor Bíborka kívül-belül szép volt, mint mindig, élőben ugyanolyan tökéletes a hangja, mint lemezein. Nem volt semmi plusz flanc, felhajtás, csak az együttes, meg két vendégük: az egyik Andris a klipből – az éppen játszott Esőnapot direkt újrakezdték, hogy színpadra hívják Andrist a közönség soraiból és ő dobolhassa tovább velük a számot. A másik pedig Závada Péter, akit szintén bevontak a zenélésbe, így Závada verziójából hallhattuk a Csend című dalt. Mindkét extrás szám még nagyobb örömöt okozott a hallgatóságnak.

Elhangzott minden híres Magashegyi Underground zene – még akik nem tudtak a bandáról és csak a buli kedvéért csöppentek a hajóra, azok is boldogan ismerték fel a rádiókban sokszor adott slágereket. A kevésbé híres számokat is lehetett rögtön dúdolgatni, segítettek nekünk a zenekartagok, mit mikor hogy énekelhetünk. A legnagyobb refréneknél pedig még repetát is kaptunk – azt hiszem, bőven lesz elég, boldogan táncoló tömeget mutató anyag a koncertfelvételükhöz!

A lelkes visszatapsnak köszönhetően ráadás számokat is adtak, az énekesnő a már jól bevált kisgitáros szólójával búcsúzott, de nem lehet panasz, megkaptuk az este során az Álmatlanságot, a Szerelemtablettát, a Szívtakarítást, és a Metróhuzatot is. Ha most nem is lettem libabőrös, mint amikor először hallottam őket élőben a Művészetek Palotájában, azért jó kis együttes ez a Magashegyi Underground, újra meggyőztek, hogy érdemes őket hallgatni, cédén és élőben is! És ahogy elnéztem, az állóhajókázás minden egyes résztvevője egyetértett ezzel.