Az Artisjus a zeneszerzők, szövegírók magyar jogkezelőjeként évente több millió elhangzási adatot vizsgál, felhasználási csatornánként is – rádió, televízió, élőzenés rendezvények, hangfelvételek, online zenehallgatás – mérni tudja a hazai és külföldi zenefogyasztási arányokat. Az egyesület szerzők által megbízott munkaszervezete egyenként végzi a műsorok beazonosítását, a jogdíjak ez alapján történő felosztását. Emellett 2012-től már zenei ujjlenyomat-technológia alapján, automatizált módon is beazonosítják az elhangzott műveket. Az idén harmadik alkalommal készült Artisjus Magyar Zenei Jelentés ezen adatok alapján a hazai zenefogyasztás statisztikáit vetette össze. 

 

„Sokan máig úgy gondolják, hogy a magyar könnyűzene szükségszerűen rosszabb minőségű, provinciálisabb, mint az angolszász. Az utóbbi évek zenei felhozatala azonban világosan megmutatja, hogy a magyar zene nem bezárkózik, hanem a szemünk láttára nyílik meg a világra. Most már a világzenétől a popig, rockzenétől a jazzig igazán világszínvonalú hazai zenés produkciók érhetők el. És ehhez csak annyi kellett, hogy legalább a hazai pályán kellő teret kapjanak a feltörekvő zenekarok, a magyar zenék” – mondta el Tóth Péter Benjamin, a zeneszerzők, szövegírók jogait kezelő Artisjus egyesület kommunikációs és stratégiai igazgatója.

 

 

 

Két olyan zene-felhasználási csatorna van, ahol az elmúlt években alig változott a magyar zene aránya. A televíziós csatornákon 51 százalék körül hallhatunk hazai muzsikát, az élőzene területén pedig szokás szerint igen magas, 77 százalékos a magyar zenei alkotások szerepe. 

 

A többi területen viszont érdekes változások történnek, amelyek közül a rádiós játszások különös figyelmet érdemelnek. A médiatörvény 2011. január 1-jétől 35 százalékos magyar zenei kvótát írt elő a rádiók számára. Ennek megfelelően az országos csatornák kivétel nélkül 35-36 százalék körüli magyar zenei repertoárt kínálnak hallgatóiknak. Az országos összesített adat (32%) azonban ettől valamivel elmarad, mivel a helyi rádiók mentesültek a kvóta alól, és több – különösen fiataloknak szóló – rádiócsatorna alig játszik magyar zenét. 

 

 

 

A másik mozgásban lévő terület a fizikai formában terjesztett hanghordozók (CD) értékesítése, amely az utóbbi 10-15 évben folyamatosan csökken. Ez a trend a magyar zenéket éppúgy érinti, mint a külföldieket. A magyar vásárlók azonban a szűkülő piacon évek óta egyre nagyobb arányban fordulnak inkább a hazai előadók felé. Ennek több oka is lehet: egyrészt a CD-értékesítés egyik fontos helyszíne lett a zenekarok, zenészek koncertje, másrészt a CD-vásárlás sok esetben támogatásként történik, a rajongók ezzel is kifejezik megbecsülésüket a művészek iránt.  A 2011-es közel 62 százalék után tavaly az értékesített könnyűzenei hangfelvételek több mint 70 százaléka hazai alkotás volt.

 

 

 

Sajnos azonban a hangfelvétel-kereskedelemmel ellentétben a Magyarországon nemrég elindult – és a nyugat-európaihoz képest rendkívül éretlen – legális online zeneszolgáltatási piacon drasztikusan csökkent a hazai zenék tere. 2012-ban a letöltött zeneszámok között alig haladta meg a 15 százalékot a magyar zenék aránya. Ennek több oka lehet. Egyrészt az alacsony felhasználói létszám miatt e szolgáltatások közönsége még nem reprezentatív, egyelőre inkább csak a technológia iránt nagyon nyitott, jól kereső, fiatal felnőtt réteget foglalja magában. Másrészt a magyar zeneiparban a nagy lemezkiadók szerepe jelentősen csökkent, és a független, önmagukat menedzselő előadók és kis kiadók kínálata még mindig nem szerepel kellő számban az online zeneáruházak kínálatában. A növekedés feltétele az volna, szélesedjen ezen szolgáltatások felhasználói bázisa, és ezzel párhuzamosan a hazai művészek megfelelően reprezentálják magukat ezeken a platformokon. Az Artisjus ebben oktatással, zeneipari információkkal nyújt segítséget az alkotóknak.