Másfél órányi lüktető őrület - Yonderboi a Strandon
Augusztus 20-án a Strand Fesztiválon adta ifj. Fogarasi László, ismertebb nevén Yonderboi az idei év egyetlen hazai koncertjét. A mernyei születésű előadóművész tavaly új albuma (Passive Control) megjelenését követően végigjárta a nagyobb fesztiválhelyszíneket, idén nyáron azonban csak a Strand Fesztivál szervezőinek felkérésére bólintott rá. Bár a rajongókat lelombozta a hír, hogy az évben csak ezen az egy koncerten hallhatják majd kedvencüket, Yonderboi nem okozott csalódást - akik jelen voltak a Strandon, fergeteges élménnyel gazdagodhattak a 20-ai estén.
Még mindig a torkomban dobog a szívem, ha visszagondolok a 20-ai estére. Bár már 18-án lementem a fesztiválra, az egyetlen koncert, amit igazán vártam, az Yonderboi-é volt. Hál’istennek nem csalódtam. (Már a beszámolóm elején el kell mondanom, hogy nem tudok teljesen elfogulatlan lenni, hiszen kiskorom óta hatalmas kedvencem és zenei példaképem is egyben Laci).
Jócskán szeles napra virradt 20-án a reggel, a tűzijátékokat is eltörölték Balatonszerte, úgyhogy mondanom sem kell, hogy az egész napot stresszben töltöttem azon izgulva, nehogy bármi is elronthassa a fellépést. Az előző esti Fall Out Boy koncert után elsősorban amiatt aggódtam, hogy a szél nehogy elfújja a hangot és rossz legyen a hangzás, hiszen ez az, ami a koncertélményből a legjobban el tud venni. Az esetlegesen szakadó eső még kibírható, a szél a tömegben nem érződik, viszont a hangosításon nagyon sokat tud rontani. Szerencsére végül az eső egész nap nem esett, a szél azonban kitartóan fújt, ami a fesztivál területén zavaró volt a sok por miatt, közvetlenül a parton meg egyszerűen elviselhetetlenül erős.
Ilyen háttérkörülmények között kezdődött tehát el este 23:30-kor a koncert. Az egész napos aggodalmam azonban abban a pillanatban szertefoszlott, amikor a Quimby koncert utáni átszerelésnél felkerült a „ház” és az a bizonyos Y alakú pult, amely a mostani Yonderboi koncertek elengedhetetlen díszletévé és védjegyévé vált.
Már 11-kor elkezdett gyűlni a tömeg - a „quimbysek” közül is sokan maradtak a nézőtéren - majd feszült várakozás után színpadra lépett Yonderboi, és a Motor néhány taktusa után felcsendültek a Come On Progeny első akkordjai. A számot a háttérben Lars von Trier Antikrisztusának képei kísérték, melyek ugyanúgy teljes összhangban voltak ezzel a zenével is, mint a filmben Handel áriájával. Tökéletes választás volt ez Laci részéről, hiszen ebben a trackbenban megvan minden, ami az alaphangulatot megadhatja, sejteti, hogy miben is lesz még része a hallgatónak a koncert során.
A tavalyi sethez képest voltak sorrendbeli változások, de ugyanúgy elhangzottak az olyan elengedhetetlen kedvencek a régi albumokról, mint a People Always Talk About The Weather, a Motor, vagy a Were You Thinking of Me. A híres Pabadam például többször is felcsendült, hol csak egy-egy taktus erejéig, hol teljes egészként, hol pedig csak szimplán átkeverésként szolgált. A Splendid Isolation albumon szereplő Love Hides-ot a mostani ‘Yonderboi in the House’ koncertek arculatához hűen egy újrakevert változatban hallhattuk, melyben Laci nem csak táncosabbá tette a zene jellegét, hanem a szövegbe is belenyúlt, miszerint a "szerelem a házban van" (díszlet), vagyis a szerelem itt van közöttünk (Love is in the House).
A koncert gerincét a Passive Control dalai adták, természetesen sokkal magasabb bpm-számon, mint magán a lemezen. Ahogy korábbi interjúiban Yonderboi már említette, a mostani koncerteken a zene táncos jellegét akarja előtérbe helyezni, ezért is gyorsította fel a dalok tempóját és emelte ki a basszust, ami talán ezen a Strandos koncerten volt az eddigi legerősebb. Annyi biztos, hogy onnantól kezdve, hogy ezt meghallottuk, a nézőtéren már nem volt megállás, a közönség egy emberként tombolta végig a közel másfél órás programot. A tavalyi koncertekhez képest Laci most láthatóan sokkal felszabadultabb volt a színpadon – persze ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a mostani közönség érzelemkinyilvánításban lepipálta a tavalyiakat –: sokszor ő is ugrált, táncolt, velünk bulizott.
Amit én személy szerint fantasztikusnak tartok az előadásában az az, hogy bár élőben teljesen más hangulatúak a zenék, mint otthon lemezről hallgatva, mégis ugyanolyan tökéletes atmoszférát tud teremteni. A háttérvideók – melyeket ő készített és válogatott össze – csak fokozták ezt az élményt: teljes mértékben tükrözték saját egyéni stílusát és összhangban voltak a zenével. Bár a koncerten Laci csak egyedül lépett fel, a videókon keresztül mégis elhozta nekünk legutóbbi lemezének énekesnőjét, a német Charlotte Brandit, akit így nem csak énekelni hallhattunk, hanem a kivetítőkön is láthattunk.
Bár nem volt rövid a fellépés, mégis úgy elrepült az a csodálatos másfél óra, mintha csak tíz percet játszott volna. A jövőben remélem – és ezzel biztos, hogy nem vagyok egyedül – hogy többet láthatjuk majd Yonderboi-t élőben, mert nagyon jól áll neki a színpad, szuperjó hangulaltot teremt, fantasztikus bulikat csinál.
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább
Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább