2013. július 3. | Jam
Víz, Zene, Virág - 2. nap - Unalom
Sajnos azt kell mondanom, hogy a három napból a szervezők pont a legnagyobbnak ígérkező második napot, a fő buli-időpontot tették a legunalmasabbá. Valószínű, hogy önhibájukon kívül, de sajnos én nem tudtam azonosulni az egésznapi felhozatallal.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Zeneileg ugyanis semmi, de az ég világon semmi érdekes nem volt, amit szerettem volna látni. Így nem volt más hátra, mintsem, hogy alaposabban felderítsem a terepet. A tatai vár szép, ezt eddig is tudtam, de most végre sikerült kijutni a párkány-részre is (ami általában akkora tömeggel operál, hogy nehezebb rá bejutni, mint egy Metallicára a Sportarénába), ahonnan megcsodálhattam a kilátást. Aki egyszer eljut Tatára, annak mindenképpen érdemes, hiszen ennyire festői táj nagyon kevés van az országban. Csodálatos!
De hogy ne csak kicsiny lelkem szépségápolásával foglalkozzunk, ki kell emelnem a helyszínek közül a Lovarda díszleteit, hiszen a hippikorszak kreativitásával rendezték be a szervezők a helyszínt. Az asztalok kibelezett mosógépek voltak, a székek egymásra pakolt gumiabroncsok, a vízipipázás is biztosítva volt, ráadásul még egy könyvtárat is kipakoltak, hogy az esetleges unatkozók felcsaphassák Agatha Christie vagy Rejtő Jenő egyik könyvét a nagy ijedségre. Emellett szintén hatalmas ötletnek bizonyult, hogy a lámpa- és hangfaltartó vasakat gitárokkal, fogasokkal és függő nyakkendőkkel tették változatossá. Tapsot érdemelnek.
Zenei felhozatalból a Heaven Street Seven és a Zagar érdemel egy-egy mondatot: mindkét zenekarnak van egy nótája, amelyik érdekes és hallgatható számomra (a Dél-Amerikáról és a Wings of Love-ról beszélünk), de egyébként semmi különlegeset nem tudnék elmondani róluk. Felléptek, legyen elég ennyi.
Két fő műsorszám volt betervezve a napra: délután egy műrepülési bemutató Veres Péterrel, aki méltán léphet Bessenyei Mester helyére, ugyanis a trükkök szájtátásra adtak okot minden tekintetben. A másik az esti tüzijáték, amely már majdnem annyi embert vonzott, mint a vasárnapi Tankcsapda, de erről majd később. A Hell Party Arénába pedig még ma sem sikerült bejutnom, ugyanis titkosították a belépést: karszalagosok igen, sajtósok nem. Így arról sajnos nem tudok információval szolgálni, mindössze eggyel: a 130 bpm dübörgött este tíztől hajnal négyig. Talán ennyi elég is belőle...
Jam
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.