Négy mindenre elszánt zenész találkozása a Pink Floyd pszichedeliájával. Hogy mi sül ki ebből? Extrém kalandozás a zenei stílusok és megoldások széles palettáján kéz a kézben a Jaywalkkal.
Mielőtt belevágnék a zenekar bemutatásába, egy kérdéssel kell kezdenem ezt a cikket. Vagyis: sikeres lehet-e napjainkban egy pusztán feldolgozásokat játszó zenekar? A válasz igen, abban az esetben, hogyha valami meghatározó hangzást is belecsempésznek az átértelmezett dalokba, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet.
A legtöbb zenekarnál kezdeti szárnypróbálgatásnak, közönségcsalogatónak tudható be a zenei klasszikusok eljátszása, példaképeik, kedvenc dalaik feldolgozása. Kisebb változtatásokat hajtanak végre a dalok szerkezetében: hol lelassítják, hol felgyorsítják vagy az eredetitől eltérő hangszert tesznek hozzá, mindezt azért, hogy a saját stílusukat reprezentálják. Majd a koncertek gyakoriságával a saját dalok és a feldolgozások aránya megváltozik, a repertoárból el-elmaradoznak az újragondolt darabok.
Ugyanakkor van néhány olyan banda, akik célként tűzték ki, hogy megmaradnak a „csak” feldolgozásoknál. Nem játszanak saját szerzeményeket, viszont az alapanyagot szolgáltató dalokat velejéig átalakítják. Közéjük tartozik a Jaywalk is. Magukat extrém Pink Floyd cover bandként definiálják, ami tökéletesen lefedi a zenekar „működési” elvét. Már maga az alapegyüttes választása is megmutatja, hogy itt bizony nem egy átlagos coverbandről van szó, hanem elszánt, kísérletező csapatról, akik nyitottak a zenei újdonságokra. Az alapanyag is kedvező, hiszen a Pink Floyd saját korának egyik legmeghatározóbb bandája volt a maga pszichedelikus hangzásvilágával. Az akkori határokat feszegette, újat akart alkotni és játszadozott a zenében megbúvó lehetőségekkel. A zenekar ezt a hagyományt viszi tovább: a hangokkal való kísérletezés, a zajokkal való játék jellemzi a Jaywalk tagjait is. Megőrzik a Pink Floyd által képviselt pszichedéliát és ezt ötvözik a jazz, a rock, a funky, blues és olykor még reggae elemekkel is.
Koncepciójuk, hogy a közönség előtt alig vagy egyáltalán nem ismert szerzeményeket szólaltatják meg, sajátos, „jaywalkos” hangzással. De a leghíresebb Pink Floyd dalok is szerves részét képezik repertoárjuknak, természetesen új kontextusba bújtatva.
Visszatérve a „jaywalkos” hangzásra, hogyan is jellemezhető ez? Egyrészt az egyediséget biztosító stílusok váltakozó fúziójával, másrészt a hangszerek játékával: a billentyű elborult vagy éppen lágy hangzása, a gitár nyers, karcos hangja, a különböző zajok, effektek kombinálása, harmóniája a dobbal és a basszussal.
A kísérletezésből fakadóan a banda képes a folytonos megújulásra, így jobbnál jobb ötletekkel gazdagítják a Pink Floydtól kölcsönvett anyagot. Ez néha a billentyű és a gitár lágyan felcsendülő hangjátékaként szólal meg (Wish You Were Here), máskor a jazzes etűdök kontrasztjaként a rockosabb gitártémákra vagy éppen az eltorzult effektekre helyezik a hangsúlyt (Young Lust). Koncertjeiken e két kategória keretébe ágyazva van jelen a pszichedélia disszonáns hangzásvilága.
A srácok szabadon bánnak a zenével, mernek új dolgokhoz nyúlni és így az eredetitől eltérő formulákból felépíteni az adott Pink Floyd dalt, ami ezáltal elnyeri végső „jaywalkos” formáját. Egyszóval: a kísérletezés a zenekar műköésének lényege. Kísérletezés, amelynek eredményeként koncertről koncertre haladva, tökéletesen összerakott, komplex megoldásokat kap a közönség. Ezenfelül, ők Magyarország egyetlen extrém Pink Floyd coverbandje.
A Lidokain az egyre személytelenebb és ridegebb kapcsolatokra reflektál. A dal három részre épül, mindegyikben egy nő életét kísérhetjük nyomon. Először húsz-, aztán harminc-, majd negyveneséven jelenik meg a sorokban, miközben kirajzolódik előttünk egy céltalan, magányos élet. Tovább
Van persze, aki szerint „kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság”, de a többség tudatos marad és „meg is szokott állni” egy-két italnál – derül ki a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács idei nyári kampánya, a „Fair játék, felelős italozás” részeként készített tartalmakban szereplő megszólalásokból, azokra érkezett kommentekből. Ahogy azt is megtudhattuk a sportközvetítést nézők, este együtt iszogatni kiülős fiatalok visszajelzéseiből, hogy idén nyáron leginkább a koktélok nyertek teret: fő kedvencek a gin-tonic, az aperitíves, vermutos, prosecco-s keverékek, és a klasszikusok: a (kézműves) sör, a fröccs, és az üdítőkkel felfrissített rövidek. A megkérdezettek szerint a lényeg: a társaság. Az alkohol inkább mellékszereplő. A kampányban Miskovits Marci, Viczián Viktória és Horváth Balázs tartalomgyártók is közreműködésükkel támogatták a felelős italozás sikerességét idén nyáron. Tovább
Keressük a legígéretesebb hazai produkciókat a XII. Music Hungary Konferencia & Showcase programjába. Ha szeretnél fellépni novemberben Veszprémben, itt az idő, jelentkezz! Tovább
Gőzerővel zajlanak a klasszikus, nyers rock and roll és a modernebb, dalközpontú garázsrock sajátos keverékét játszó The Trousers hetedik albumának előkészületei. Kőváry Zoliék olyannyira termékeny időszakukat élik, hogy a korong előtt, még a nyáron kijönnek egy feldolgozás EP-vel „GARAGE NIGHTS REVISITED” címen. Ennek a kislemeznek az előfutára érkezett meg ma a „PRETTY VACANT” formájában. Tovább
Két éve a bulikra, fesztiválokra koncentráltak, most a sportesemények szurkolóinak üzennek a Magyar Szeszipari Szövetség és a Terméktanács arról, hogy figyeljünk a mértékletes italfogyasztásra. Nyáron az EB és az Olimpia adnak alkalmat arra, hogy összegyűljünk, iszogassunk, szurkoljunk, örüljünk, szomorkodjunk, ünnepeljünk, bulizzunk – de ezek közben is fontos a fair játék, felelős italozás – ahogy a kampányüzenetek jelzik. Tovább