Mielőtt belevágnék a zenekar bemutatásába, egy kérdéssel kell kezdenem ezt a cikket. Vagyis: sikeres lehet-e napjainkban egy pusztán feldolgozásokat játszó zenekar? A válasz igen, abban az esetben, hogyha valami meghatározó hangzást is belecsempésznek az átértelmezett dalokba, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet. 

 

A legtöbb zenekarnál kezdeti szárnypróbálgatásnak, közönségcsalogatónak tudható be a zenei klasszikusok eljátszása, példaképeik, kedvenc dalaik feldolgozása. Kisebb változtatásokat hajtanak végre a dalok szerkezetében: hol lelassítják, hol felgyorsítják vagy az eredetitől eltérő hangszert tesznek hozzá, mindezt azért, hogy a saját stílusukat reprezentálják. Majd a koncertek gyakoriságával a saját dalok és a feldolgozások aránya megváltozik, a repertoárból el-elmaradoznak az újragondolt darabok.

 

Ugyanakkor van néhány olyan banda, akik célként tűzték ki, hogy megmaradnak a „csak” feldolgozásoknál. Nem játszanak saját szerzeményeket, viszont az alapanyagot szolgáltató dalokat velejéig átalakítják. Közéjük tartozik a Jaywalk is. Magukat extrém Pink Floyd cover bandként definiálják, ami tökéletesen lefedi a zenekar „működési” elvét. Már maga az alapegyüttes választása is megmutatja, hogy itt bizony nem egy átlagos coverbandről van szó, hanem elszánt, kísérletező csapatról, akik nyitottak a zenei újdonságokra. Az alapanyag is kedvező, hiszen a Pink Floyd saját korának egyik legmeghatározóbb bandája volt a maga pszichedelikus hangzásvilágával. Az akkori határokat feszegette, újat akart alkotni és játszadozott a zenében megbúvó lehetőségekkel. A zenekar ezt a hagyományt viszi tovább: a hangokkal való kísérletezés, a zajokkal való játék jellemzi a Jaywalk tagjait is. Megőrzik a Pink Floyd által képviselt pszichedéliát és ezt ötvözik a jazz, a rock, a funky, blues és olykor még reggae elemekkel is. 

 

Koncepciójuk, hogy a közönség előtt alig vagy egyáltalán nem ismert szerzeményeket szólaltatják meg, sajátos, „jaywalkos” hangzással. De a leghíresebb Pink Floyd dalok is szerves részét képezik repertoárjuknak, természetesen új kontextusba bújtatva. 

 

Visszatérve a „jaywalkos” hangzásra, hogyan is jellemezhető ez? Egyrészt az egyediséget biztosító stílusok váltakozó fúziójával, másrészt a hangszerek játékával: a billentyű elborult vagy éppen lágy hangzása, a gitár nyers, karcos hangja, a különböző zajok, effektek kombinálása, harmóniája a dobbal és a basszussal.

 

A kísérletezésből fakadóan a banda képes a folytonos megújulásra, így jobbnál jobb ötletekkel gazdagítják a Pink Floydtól kölcsönvett anyagot. Ez néha a billentyű és a gitár lágyan felcsendülő hangjátékaként szólal meg (Wish You Were Here), máskor a jazzes etűdök kontrasztjaként a  rockosabb gitártémákra vagy éppen az eltorzult effektekre helyezik a hangsúlyt (Young Lust). Koncertjeiken e két kategória keretébe ágyazva van jelen a pszichedélia disszonáns hangzásvilága. 

 

 

A srácok szabadon bánnak a zenével, mernek új dolgokhoz nyúlni és így az eredetitől eltérő formulákból felépíteni az adott Pink Floyd dalt, ami ezáltal elnyeri végső „jaywalkos” formáját. Egyszóval: a kísérletezés a zenekar műköésének lényege. Kísérletezés, amelynek eredményeként koncertről koncertre haladva, tökéletesen összerakott, komplex megoldásokat kap a közönség. Ezenfelül, ők Magyarország egyetlen extrém Pink Floyd coverbandje.

 

Több infó a zenekarról ITT!

 

fzs.