Négy mindenre elszánt zenész találkozása a Pink Floyd pszichedeliájával. Hogy mi sül ki ebből? Extrém kalandozás a zenei stílusok és megoldások széles palettáján kéz a kézben a Jaywalkkal.
Mielőtt belevágnék a zenekar bemutatásába, egy kérdéssel kell kezdenem ezt a cikket. Vagyis: sikeres lehet-e napjainkban egy pusztán feldolgozásokat játszó zenekar? A válasz igen, abban az esetben, hogyha valami meghatározó hangzást is belecsempésznek az átértelmezett dalokba, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet.
A legtöbb zenekarnál kezdeti szárnypróbálgatásnak, közönségcsalogatónak tudható be a zenei klasszikusok eljátszása, példaképeik, kedvenc dalaik feldolgozása. Kisebb változtatásokat hajtanak végre a dalok szerkezetében: hol lelassítják, hol felgyorsítják vagy az eredetitől eltérő hangszert tesznek hozzá, mindezt azért, hogy a saját stílusukat reprezentálják. Majd a koncertek gyakoriságával a saját dalok és a feldolgozások aránya megváltozik, a repertoárból el-elmaradoznak az újragondolt darabok.
Ugyanakkor van néhány olyan banda, akik célként tűzték ki, hogy megmaradnak a „csak” feldolgozásoknál. Nem játszanak saját szerzeményeket, viszont az alapanyagot szolgáltató dalokat velejéig átalakítják. Közéjük tartozik a Jaywalk is. Magukat extrém Pink Floyd cover bandként definiálják, ami tökéletesen lefedi a zenekar „működési” elvét. Már maga az alapegyüttes választása is megmutatja, hogy itt bizony nem egy átlagos coverbandről van szó, hanem elszánt, kísérletező csapatról, akik nyitottak a zenei újdonságokra. Az alapanyag is kedvező, hiszen a Pink Floyd saját korának egyik legmeghatározóbb bandája volt a maga pszichedelikus hangzásvilágával. Az akkori határokat feszegette, újat akart alkotni és játszadozott a zenében megbúvó lehetőségekkel. A zenekar ezt a hagyományt viszi tovább: a hangokkal való kísérletezés, a zajokkal való játék jellemzi a Jaywalk tagjait is. Megőrzik a Pink Floyd által képviselt pszichedéliát és ezt ötvözik a jazz, a rock, a funky, blues és olykor még reggae elemekkel is.
Koncepciójuk, hogy a közönség előtt alig vagy egyáltalán nem ismert szerzeményeket szólaltatják meg, sajátos, „jaywalkos” hangzással. De a leghíresebb Pink Floyd dalok is szerves részét képezik repertoárjuknak, természetesen új kontextusba bújtatva.
Visszatérve a „jaywalkos” hangzásra, hogyan is jellemezhető ez? Egyrészt az egyediséget biztosító stílusok váltakozó fúziójával, másrészt a hangszerek játékával: a billentyű elborult vagy éppen lágy hangzása, a gitár nyers, karcos hangja, a különböző zajok, effektek kombinálása, harmóniája a dobbal és a basszussal.
A kísérletezésből fakadóan a banda képes a folytonos megújulásra, így jobbnál jobb ötletekkel gazdagítják a Pink Floydtól kölcsönvett anyagot. Ez néha a billentyű és a gitár lágyan felcsendülő hangjátékaként szólal meg (Wish You Were Here), máskor a jazzes etűdök kontrasztjaként a rockosabb gitártémákra vagy éppen az eltorzult effektekre helyezik a hangsúlyt (Young Lust). Koncertjeiken e két kategória keretébe ágyazva van jelen a pszichedélia disszonáns hangzásvilága.
A srácok szabadon bánnak a zenével, mernek új dolgokhoz nyúlni és így az eredetitől eltérő formulákból felépíteni az adott Pink Floyd dalt, ami ezáltal elnyeri végső „jaywalkos” formáját. Egyszóval: a kísérletezés a zenekar műköésének lényege. Kísérletezés, amelynek eredményeként koncertről koncertre haladva, tökéletesen összerakott, komplex megoldásokat kap a közönség. Ezenfelül, ők Magyarország egyetlen extrém Pink Floyd coverbandje.
Nem sokkal előző megjelenésük, a Sűrű végtelen után egy már-már karneváli hangulatú, mégis súlyos kérdéseket boncolgató dallal jelentkezik a Blahalouisiana. More
A dal mindenki számára ismerős érzéseket fogalmaz meg olyan hangulattal vegyítve, amitől annyira szerethető a Blaha-pop. A Sűrű végtelen szerzője, Schoblocher Barbara gondolatainak világába hívja a hallgatókat. More
Az elmúlt években egyre több hazai zenekar próbálja összemosni a modern metal, az elektronika és a hiphop határait, de kevés formáció találta meg ebben a saját, könnyen felismerhető hangját. A budapesti Acid Empire azonban pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A 2022-ben alakult csapat industrial és rap-metal alapokra építkező zenéje egyszerre agresszív, feszült és atmoszférikus, miközben végig ott lüktet benne valamiféle hideg, városi nyugtalanság. More
Vannak olyan slágerek, amelyek már első hallgatásra megragadnak az emberben. Legyen az a szöveg, a dallamvezetés vagy éppen a hangulat, ilyenkor mindig magunkkal viszünk valamit az előadó alkotásából. Freddie korábban megjelent angol nyelvű szerzeménye ugyanilyen hatással volt Lotfi Begire, aki azonnal stúdióba vonult, hogy elkészítse saját verzióját a felvételhez. More