Négy mindenre elszánt zenész találkozása a Pink Floyd pszichedeliájával. Hogy mi sül ki ebből? Extrém kalandozás a zenei stílusok és megoldások széles palettáján kéz a kézben a Jaywalkkal.
Mielőtt belevágnék a zenekar bemutatásába, egy kérdéssel kell kezdenem ezt a cikket. Vagyis: sikeres lehet-e napjainkban egy pusztán feldolgozásokat játszó zenekar? A válasz igen, abban az esetben, hogyha valami meghatározó hangzást is belecsempésznek az átértelmezett dalokba, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet.
A legtöbb zenekarnál kezdeti szárnypróbálgatásnak, közönségcsalogatónak tudható be a zenei klasszikusok eljátszása, példaképeik, kedvenc dalaik feldolgozása. Kisebb változtatásokat hajtanak végre a dalok szerkezetében: hol lelassítják, hol felgyorsítják vagy az eredetitől eltérő hangszert tesznek hozzá, mindezt azért, hogy a saját stílusukat reprezentálják. Majd a koncertek gyakoriságával a saját dalok és a feldolgozások aránya megváltozik, a repertoárból el-elmaradoznak az újragondolt darabok.
Ugyanakkor van néhány olyan banda, akik célként tűzték ki, hogy megmaradnak a „csak” feldolgozásoknál. Nem játszanak saját szerzeményeket, viszont az alapanyagot szolgáltató dalokat velejéig átalakítják. Közéjük tartozik a Jaywalk is. Magukat extrém Pink Floyd cover bandként definiálják, ami tökéletesen lefedi a zenekar „működési” elvét. Már maga az alapegyüttes választása is megmutatja, hogy itt bizony nem egy átlagos coverbandről van szó, hanem elszánt, kísérletező csapatról, akik nyitottak a zenei újdonságokra. Az alapanyag is kedvező, hiszen a Pink Floyd saját korának egyik legmeghatározóbb bandája volt a maga pszichedelikus hangzásvilágával. Az akkori határokat feszegette, újat akart alkotni és játszadozott a zenében megbúvó lehetőségekkel. A zenekar ezt a hagyományt viszi tovább: a hangokkal való kísérletezés, a zajokkal való játék jellemzi a Jaywalk tagjait is. Megőrzik a Pink Floyd által képviselt pszichedéliát és ezt ötvözik a jazz, a rock, a funky, blues és olykor még reggae elemekkel is.
Koncepciójuk, hogy a közönség előtt alig vagy egyáltalán nem ismert szerzeményeket szólaltatják meg, sajátos, „jaywalkos” hangzással. De a leghíresebb Pink Floyd dalok is szerves részét képezik repertoárjuknak, természetesen új kontextusba bújtatva.
Visszatérve a „jaywalkos” hangzásra, hogyan is jellemezhető ez? Egyrészt az egyediséget biztosító stílusok váltakozó fúziójával, másrészt a hangszerek játékával: a billentyű elborult vagy éppen lágy hangzása, a gitár nyers, karcos hangja, a különböző zajok, effektek kombinálása, harmóniája a dobbal és a basszussal.
A kísérletezésből fakadóan a banda képes a folytonos megújulásra, így jobbnál jobb ötletekkel gazdagítják a Pink Floydtól kölcsönvett anyagot. Ez néha a billentyű és a gitár lágyan felcsendülő hangjátékaként szólal meg (Wish You Were Here), máskor a jazzes etűdök kontrasztjaként a rockosabb gitártémákra vagy éppen az eltorzult effektekre helyezik a hangsúlyt (Young Lust). Koncertjeiken e két kategória keretébe ágyazva van jelen a pszichedélia disszonáns hangzásvilága.
A srácok szabadon bánnak a zenével, mernek új dolgokhoz nyúlni és így az eredetitől eltérő formulákból felépíteni az adott Pink Floyd dalt, ami ezáltal elnyeri végső „jaywalkos” formáját. Egyszóval: a kísérletezés a zenekar műköésének lényege. Kísérletezés, amelynek eredményeként koncertről koncertre haladva, tökéletesen összerakott, komplex megoldásokat kap a közönség. Ezenfelül, ők Magyarország egyetlen extrém Pink Floyd coverbandje.
Az idei utolsó, de annál fontosabb dalával jelentkezett Fluor és Diaz párosa, ami mindkettőjüknek nagyon sokat jelent. Ez a "Pályaudvar", ami ezúttal egy szívszorító utazás helyszínévé vált. trvať
Ha rosszabb lennék nálad, még akkor is jobb lennék - 6363 igazi, dalba csomagolt rap-parádéval robban!
6363 idén egy percre sem hagyta lankadni a figyelmünket, zenekaros produkcióvá fejlődve hatalmas menetbe kezdett és megállás nélkül dobálta ki a dalokat, június elején pedig befutott a KORD EP. Az ehhez szorosan kapcsolódó, nagyobb lélegzetvételű anyagra már nem kell sokat várni, a korábbi hírnökök után pedig most újabb előfutárral kopogtat… vagy sokkal inkább rúgja be az ajtót! trvať
Közismert alkotók mutatják meg, mit jelent számukra a korlátlanság. Ahogy a művészet során mindig, az alkotóknak folyamatosan szükségük van ihletforrásra. Már egészen az őskorban fontos szerepet töltött be a látvány, a vizualitás, valamint a szó az alkotás során. Nem beszélve azokról a jól ismert alkotókról, mint például Radnóti Miklós költő vagy Csontváry Kosztka Tivadar festő, akiket a természet gyakran inspirált. Ezúttal az irodalom, a slam poetry, a képzőművészet és a divat területéről mutatták meg kortárs alkotók, hogy miként tudják áthidalni az idő és a távolság kereteit, és hogyan teszik alkotássá inspirációjuk forrását a digitális szabadság segítségével. trvať
Amúgy izgi ez a sztori, de nem áll össze sajnos - felütéssel jelent meg tegnap este a közelgő Azahriah mozifilm trailere. A beharangozó videó a november 28-án debütáló, Mi vagyunk Azahriah című, egész estés hibrid (félig dokumentum, félig fikciós) filmhez készült, amelyet országszerte vetítenek majd a mozikban. trvať