3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2013. április 15. | Jam

Csapda a Negrában

Copyright:

Megannyi DVD végignézése és megannyi alkalom elszalasztása után végre sikerült eljutnom életem első Tankcsapda-koncertjére április 12-én, pénteken a budapesti Barba Negrába, ahol a Szeg és a Sold for Evil melegítették a közönséget.

Kronológiailag a Sold for Evil legénységének munkáját kell először értékelni, ugyanis ők voltak a legelsők 8 körüli kezdéssel. Valljuk be, ez nem túl hálás feladat, még Tankcsapda előtt sem, hiszen a magyar ember bulizási szokásai két irányba tolódtak el az elmúlt években: 1 - Bármikor elmennek bulizni, de csak a kedvenceikre. 2 - Este 10 előtt meg sem mozdulnak. Mivel egyik eset sem kedvezett túlzottan a londoni death-hop bandának, ezért a végeredmény egy szűk körű, ám jó hangos koncert volt. Megmondom az őszintét, nem is volt túl nagy gond, hogy a felét lekéstem, mert az „ennyi ebből bőven elég is volt" címkét ragasztottam a bandára (persze azért egy matricát megmentettem az utókornak a biztonság kedvéért). A lábdob elveszett az éterben, a pergő szétvitte az emberek agyát, a gitárok a föld alá voltak hangolva, tehát harmóniát képtelenség volt belőlük kicsikarni, csak a stabil „zaj" maradt. A szinti teljesen felesleges volt, a hörgős vokál inkább horrorfilmbe illett volna, de a főének legalább értékelhető volt. Az egyetlen értékelhető. Bírom én a hip-hop-ot, de keverni a death-metallal... hát az már önmagában halott ötlet. Most azt is láthattuk/hallhattuk, hogy miért...

Másodikként a Szeg borzolta a kedélyeket, akiket az „alsópáhoki motoros találkozó legnépszerűbb zenekara" címmel szívesen illetnék, de hogy a Tankcsapda előtt nekik kéne melegíteni a közönséget, azt kétségesnek tartottam. Egészen mostanáig azt hittem, hogy meg voltak illetődve a tömegtől, a méretektől, a helyzettől, azért döcögött ennyire a dolog - de az urak már 1999 óta léteznek zenekarként, van körülbelül 6-8 lemezük (ez a diszkográfiából egyértelműen nem derült ki), és többször is végigjárták az országot. Mégis: az ének hamis volt, a gitáros csak küszködött, ilyen rosszul szólni Orange-cuccot én még nem hallottam (kedvenc márkám lévén védem a hangszert, nem az ő hibája). Egyedül a dobos kollégát tudnám megdicsérni, ő kérlelhetetlen pontossággal hozta a kötelezőt. A két énekes közül a fiatalabb pacsirtát még érheti egy kis buksisimogatás, ugyanis ő legalább nem próbálkozott tisztán énekelni, hanem a reszelős, rock ’n’ rollos dolgot erőltette végig. Idősebb partneréről ez már korántsem mondható el. Sajnáltam, mert volt egy-két érdekesebb téma, a true TCS-fanok már keltették a hangulatot, szállingóztak az emberek... jobban ki kellett volna használniuk a lehetőséget!

Aztán az est fénypontjaként, mindössze 15 perc csúszással megérkezett a várva-várt főbanda, az a Tankcsapda, ami már a harmadik klubkoncertjét adta egy hónapon belül Budapesten - a Kék Yuk és az A38 után a Barba Negrában. Ettől függetlenül a teltház és a hangulat is olyan volt, mintha 10 éve nem jártak volna a fővárosban. Technikailag azt kaptam, amit vártam: könyörtelen profizmust, hatalmas pogót (amelynek akarva-akaratlanul is a részesévé váltam olyan daloknál, mint a Hatalom Nélküli Rend, vagy éppen a nyitó Mi a f@sz van?), tengernyi embert, kölcsönös tiszteletet zenekar és közönség között, valamint rajongást, amely rám is átragadt. Pedig bármennyire is úgy tűnik, nem vagyok elkötelezett Tankcsapdás, de megvédve magam, divatfan sem, ugyanis stabilan hallgatom őket már vagy 10 éve.

Mivel a turné neve is az új albumhoz kapcsolódik (Rockmafia), ezért nem meglepő, hogy a koncert velejét a legfrissebb korong szerzeményei tették ki. Ám az old school fanoknak sem kellett búslakodniuk, mert olyan ritkaságokat csíphettek el élőben, mint a Juggler vagy a Vezér, amire Laci külön felhívta a figyelmet, hogy maga sem tudja, mikor játszották utoljára... Ráadásul az új dalok és a régiek tökéletesen megférnek egymás mellett, szóval Sidi csatlakozásával a banda semmit nem veszített lendületéből, sőt: talán még sosem volt ennyire élő a zenekar, jót tett a vérfrissítés. Nem tudom, hogy mikor és hol, de még meg fogom őket nézni párszor, mert rászolgálnak a hírnevükre és megérdemlik, hogy Magyarország első számú rock-zenekaraként legyenek számon tartva. Bravó!

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky