2013. március 11. | govinda

Nőnapi meglepetések – Másmilyen március az Andrássy úton

A Magyar Nők Szövetségének szervezésében egy kellemes péntek (kora) estére számíthattak azok, akik úgy döntöttek, kinéznek az Andrássy út lezárt szakaszára. Szerencsére az időjárás sem akadályozta a jó hangulatot, ami az ingyenes-nyilvános rendezvényen megtalálható minden korosztályra átterjedt, beleértve a gyerekeket is.

Az Anna and the Barbies az ígérthez képest jóval később lépett színpadra, hiszen negyed hét környékén még a Quartzbox kezdte csak előkészítő performanszát. Ez egyébként kifejezetten érdekes volt (homokkal és festékkel készítenek helyben „képeket”, amik aztán egy történetté állhatnak össze), csak sajnos a várakozó emberhadat nem igazán kötötte le… Aztán végre megérkezett Pásztor Anna és a zenekar többi tagja is: egy kicsit rövid, de annál jobb hangulatú, igazán lendületes koncertet sikerült összehozniuk. Én most hallottam őket élőben először, de biztos, hogy nem utoljára: az emberek többsége szerintem képtelen lehet nyugton maradni az ő fellépéseik alatt, így hiába ismertem csak egy-két dalukat, végig önfeledten táncoltam. Kuriózumnak tartom, hogy egy ilyen jellegű zenei formáció élén nő álljon (hacsak Péterfy Borit nem számoljuk), Pásztor Anna tehát önmagában is figyelemreméltó. Folyamatosan igyekezett fenntartani a kapcsolatot a közönséggel, bevonni őket a „mulatságba”, számítva a figyelmükre és a reakcióikra. Ráadásul, ha harsány is, de tagadhatatlanul humoros jelenség: csak kérdés, hogy nem válik-e egyhangúvá, miután több koncerten is jár az ember… Meglátjuk!

Viszont nemcsak én élveztem ennyire az előadást: körülöttem nagyjából mindenki legalább mocorgott. Ilyen pozitív „első” élményem talán éppen az utánuk következő Carbonfoolsszal volt utoljára, de annak már csaknem három éve. Átvezetésként megint jött a Quartzbox, illetve a New Dance World tánccsoportja, akikből azonban az égvilágon semmit sem lehetett látni, kivéve talán a hátul állók számára, mert eléggé érthetetlen módon a keverőpult környékén kellett szerepelniük. A tánc és Alföldi Andrea, a Magyar Nők Szövetsége elnökének rögtönzött és kissé semmitmondó köszöntője (becsületére váljék, készült hosszú, megírt beszéddel, melyet a csúszás miatt sajnos nem tudott elmondani) után jöttek, akikre a többség várt: alig két hét után a Carbonfools megint Pesten húzta el mindenki nótáját.

A nap pálmáját számomra egyértelműen ifj. Fekete István vitte: ezúttal ő beszélt többet a mikrofon mögül. Nem is akárhogyan – szinte sajnálhatjuk, hogy ez ilyen ritkán adatik meg. Mikor éppen az este titokzatos meglepetésvendégét készült felkonferálni, megjegyezte, hogy „sok közöttünk a hasonlóság, és ebből valószínűleg már kitaláltátok, hogy nem egy kutyáról van szó”, de például azt is megtudhattuk, hogy egyszer izgult életében, amikor is négyszáz férfi előtt kellett játszania egy büntetés-végrehajtási intézetben, ahol többek között gitározni is megtanult. (Tanulság: lehet, hogy nem mindig mond igazat?) A meglepetésre visszatérve, Isti édesapja csatlakozott a srácokhoz pár perc erejéig, hogy a rég nem hallott So Tuff-ban trombitán kísérje őket. De nem ez volt az egyetlen meglepetés tőlük: friss virágokat is dobáltak a közönség nőtagjainak, és köszöntötték az ott lévő hölgy-családtagokat. A fellépés maga szokás szerint jól alakult; és sokadik alkalommal is sikerült leszűrnöm, hogy a Carbonnak mégiscsak jobban áll a szabadtéri környezet.

Nagyon meglepődtünk, amikor az utolsó hangok után ránéztünk az óránkra: kilenckor bizony már vége lett az élőzenének, de ez nyilván a környéken lakók nyugalma érdekében volt így. A rendezvény remekül sikerült, rengetegen jöttek el, a koncertek élvezetesek voltak, egyvalamivel mégis akadt probléma. Rendben, hogy a Magyar Nők Szövetsége szervezésében jött létre mindez, de valahogyan keveselltem a nőnapi jelleget: Pásztor Annán, mint markáns show-womanen és néhány apró köszöntésen, hívószón kívül ugyanis alig kaptak maguk a nők szerepet. Természetesen az esetleges hibák mindig arra ösztönöznek, hogy jobbak legyünk, tehát reménykedjünk, hogy jövőre is lesz részünk hasonlóban, karakteresebb megoldásokkal (no nem feltétlenül női iszapbirkózásra gondoltam).

govinda