3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2013. március 11. | govinda

Nőnapi meglepetések – Másmilyen március az Andrássy úton

Copyright:

A Magyar Nők Szövetségének szervezésében egy kellemes péntek (kora) estére számíthattak azok, akik úgy döntöttek, kinéznek az Andrássy út lezárt szakaszára. Szerencsére az időjárás sem akadályozta a jó hangulatot, ami az ingyenes-nyilvános rendezvényen megtalálható minden korosztályra átterjedt, beleértve a gyerekeket is.

Az Anna and the Barbies az ígérthez képest jóval később lépett színpadra, hiszen negyed hét környékén még a Quartzbox kezdte csak előkészítő performanszát. Ez egyébként kifejezetten érdekes volt (homokkal és festékkel készítenek helyben „képeket”, amik aztán egy történetté állhatnak össze), csak sajnos a várakozó emberhadat nem igazán kötötte le… Aztán végre megérkezett Pásztor Anna és a zenekar többi tagja is: egy kicsit rövid, de annál jobb hangulatú, igazán lendületes koncertet sikerült összehozniuk. Én most hallottam őket élőben először, de biztos, hogy nem utoljára: az emberek többsége szerintem képtelen lehet nyugton maradni az ő fellépéseik alatt, így hiába ismertem csak egy-két dalukat, végig önfeledten táncoltam. Kuriózumnak tartom, hogy egy ilyen jellegű zenei formáció élén nő álljon (hacsak Péterfy Borit nem számoljuk), Pásztor Anna tehát önmagában is figyelemreméltó. Folyamatosan igyekezett fenntartani a kapcsolatot a közönséggel, bevonni őket a „mulatságba”, számítva a figyelmükre és a reakcióikra. Ráadásul, ha harsány is, de tagadhatatlanul humoros jelenség: csak kérdés, hogy nem válik-e egyhangúvá, miután több koncerten is jár az ember… Meglátjuk!

Viszont nemcsak én élveztem ennyire az előadást: körülöttem nagyjából mindenki legalább mocorgott. Ilyen pozitív „első” élményem talán éppen az utánuk következő Carbonfoolsszal volt utoljára, de annak már csaknem három éve. Átvezetésként megint jött a Quartzbox, illetve a New Dance World tánccsoportja, akikből azonban az égvilágon semmit sem lehetett látni, kivéve talán a hátul állók számára, mert eléggé érthetetlen módon a keverőpult környékén kellett szerepelniük. A tánc és Alföldi Andrea, a Magyar Nők Szövetsége elnökének rögtönzött és kissé semmitmondó köszöntője (becsületére váljék, készült hosszú, megírt beszéddel, melyet a csúszás miatt sajnos nem tudott elmondani) után jöttek, akikre a többség várt: alig két hét után a Carbonfools megint Pesten húzta el mindenki nótáját.

A nap pálmáját számomra egyértelműen ifj. Fekete István vitte: ezúttal ő beszélt többet a mikrofon mögül. Nem is akárhogyan – szinte sajnálhatjuk, hogy ez ilyen ritkán adatik meg. Mikor éppen az este titokzatos meglepetésvendégét készült felkonferálni, megjegyezte, hogy „sok közöttünk a hasonlóság, és ebből valószínűleg már kitaláltátok, hogy nem egy kutyáról van szó”, de például azt is megtudhattuk, hogy egyszer izgult életében, amikor is négyszáz férfi előtt kellett játszania egy büntetés-végrehajtási intézetben, ahol többek között gitározni is megtanult. (Tanulság: lehet, hogy nem mindig mond igazat?) A meglepetésre visszatérve, Isti édesapja csatlakozott a srácokhoz pár perc erejéig, hogy a rég nem hallott So Tuff-ban trombitán kísérje őket. De nem ez volt az egyetlen meglepetés tőlük: friss virágokat is dobáltak a közönség nőtagjainak, és köszöntötték az ott lévő hölgy-családtagokat. A fellépés maga szokás szerint jól alakult; és sokadik alkalommal is sikerült leszűrnöm, hogy a Carbonnak mégiscsak jobban áll a szabadtéri környezet.

Nagyon meglepődtünk, amikor az utolsó hangok után ránéztünk az óránkra: kilenckor bizony már vége lett az élőzenének, de ez nyilván a környéken lakók nyugalma érdekében volt így. A rendezvény remekül sikerült, rengetegen jöttek el, a koncertek élvezetesek voltak, egyvalamivel mégis akadt probléma. Rendben, hogy a Magyar Nők Szövetsége szervezésében jött létre mindez, de valahogyan keveselltem a nőnapi jelleget: Pásztor Annán, mint markáns show-womanen és néhány apró köszöntésen, hívószón kívül ugyanis alig kaptak maguk a nők szerepet. Természetesen az esetleges hibák mindig arra ösztönöznek, hogy jobbak legyünk, tehát reménykedjünk, hogy jövőre is lesz részünk hasonlóban, karakteresebb megoldásokkal (no nem feltétlenül női iszapbirkózásra gondoltam).

govinda
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky