2013. február 18. | Jam
Bátran és nyújtott kézzel - Alvin és a mókusok az A38-on - képek!
A tavaly megjelent stúdióalbumuk (Bátorság, nyújtott kéz!) lemezbemutatóját tartották a nyíregyházi punkok, amely esemény már régóta a kívánságlistám élén tanyázott, így hát első sorból izgultam végig az előzenekar és a főbanda produkcióit. A végeredmény: fülig érő mosoly.
- megosztás
- kapcsolódó fájlok
- kapcsolódó linkek
A Kozmosz nevezetű budapesti, bölcsész, ország- és rendszerellenes tinipunk banda kapta a megtisztelő feladatot, hogy melegítsék a közönséget Alvinék előtt. Ez hálás feladatnak bizonyult, ugyanis hasonló témákkal foglalkoznak a dalaikban, mint Vikiék (amúgy pedig kiköpött Supernem az egész banda: stílus, dalok felépítettsége, énekhang…), így tehát az értő közönség tökéletesen átlátta a kicsit sem bújtatott, szókimondó igazságokat. A bandával semmi gond nem volt, talán annyi, hogy a színpadi összkép azért még nagyon messze tanyázik a "kész" jelzőtől, ugyanis mozgásbeli és konferáló-hiányosságok tömkelegével találkozhattunk. Ezek egyébként azért bajosak, mert nagyon sokat elvesznek az, amúgy kedvező, összképből. Ráadásul cirka 200-250 néző előtt a színpadon, fülre hangolni a gitárokat...nagyon amatőr hiba. Kár érte, mert a dalok pörgősek és élvezhetőek voltak, noha a koncert végére azért már elég sablonosak és repetitívek is egyben. Remélem, hogy ez a csapat majd összekapja magát és felnőnek a feladathoz, ugyanis ha a Supernem kiöregszik, akkor kell majd az utánpótlás...
Alvinékra semennyit sem kellett várni, szögre pontosan kezdtek, amit talán a hajó szervezőinek, talán a közönség "mi a f@sz van?" skandálásának köszönhettünk, mindenesetre semmi csúszás nem volt. A koncert gerincét a legutóbbi album dalai adták, ha már lemezbemutatóról beszélünk, amelyeket ugyanúgy kívülről fújt az összes rajongó, mint a már jól bejáratott, sokat próbált slágereket. Ezekből is akadt ugyanis néhány, amelyeket igyekeztek az egész diszkográfiáról elszórva összeválogatni. Volt Sajnálom, Illúzió, Mi ilyenkor szoktunk sírni, Jézusnak volt-e szakálla?, 21 múltam...minden, mi szem-szájnak ingere. Sőt, Alvin nekifutott egy Ami az életben nem lehet a tiéd-nek is, egy szál gitárral, amire a közönség ugyanúgy pogózott, mint a sodró lendületű Mikor a Földön véget ér az élet-re... Ezt jómagam, a kis paraszti eszemmel, nehezen tudtam értelmezni, de mindent betudtam a banda iránti rajongás és az olcsó sör (amit egyébként drágán mértek...) alkoholgőze okozta kábulat eredőjének. Szó mi szó, Alvinék profik, ezt pedig ismét be is bizonyították: Márió gyors és pontos, Viki pedig tökéletes alapot szolgáltat Alvin művészi kiteljesedéséhez. A Huzzál gumit vendégművésze, Imre Norbi (Prosectura), pedig már csak a hab volt a tortán, amivel meghálálták mindazt a szeretetet és kedvességet, ami áradt a színpad felé. Aki ezt választotta péntek esti kikapcsolódásnak, azt gondolom, minden fillérért cserébe hangulatot, minőséget és profizmust kapott, slágerekkel teletűzdelve.
Jam
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.