2013. február 17. | Sagaris
Na jó, ez így egy nagyképű kijelentés, de a csapat nyíltan vallja, hogy aki egyszer ellátogat a koncertjükre, az onnantól családtag. És tudjátok mit? Egy kicsit tényleg annak éreztem magam. Péntek este a jókedv és az életerő szinte lefolyt az Akvárium színpadáról.
De mi is a Compact Disco? Talán nem csak én vagyok úgy vele, hogy a banda neve összeforrt az Eurovíziós dalfesztivállal. A Sound of Our Hearts egészen a 24. helyig röpítette a csapatot 2012-ben Azerbajdzsánban. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, számtalan nemzetközi és magyar toplista is méltatja a srácokat, nem beszélve a két nagylemezről és a hazai zenészeknek készített remixekről. Magam ugyan nem vagyok nagy rajongó, de el kell ismernem, hogy a néhány populárisabb szám, amit hallottam tőlük, nagyon rendben volt, ezért elég optimistán néztem a koncert elé.
Nem tudom, hogy hangulatfokozásból, vagy egyéb okból, de kicsit megvárattak minket a srácok. Kicsivel több mint egy órával a hivatalos kezdés után azért már odazúztak rendesen, bemelegítés gyanánt a Beautiful day mozgatta át az epedő tömeget, aztán váltották egymást a pörgős és lassabb dalok. Megszólalt a már fent említett nemzetközi sikert hozó szám is, amit a zenekar úgy harangozott be, hogy minden benne van, ami az elmúlt egy évet jellemezte. Kedves lépés volt, hogy Walkó Csabi többször is lejött a színpadról és a közönséggel énekelt. Nekem a kedvenc karakterem mégis Lofti Behnam volt, aki hatalmas napszemüvegével, állandó széles mosolyával, elszólásaival, gesztusaival akkor is szórakoztatott volna, ha nem csal elő a laptopjából ilyen effekteket. A zenekar által is többször (joggal) dicsőített Török Emese is elképesztő lelkesedéssel dobolt. A hangosítás jól sikerült, a basszusok szépen ültek, de érvényesülni tudott az ének is. Ez a stílus talán így a legjobb: nem otthon a négy fal között, hanem egyívásúakkal hangosan tombolva, átélni a zenét. Persze ehhez kell az is, hogy a csapat olyan szinten bevonja a közönségét, ahogy a Compact Disco tette.
Mindent összevetve, igazán ütős bulit varázsoltak az Akvárium színpadán. Egy ilyen szürke, tél végi, fáradtságtól terhes péntek délutánon nem is kell jobb felüdülés. Ja, és nem utolsó sorban jó büszkének lenni rájuk a nagyvilág előtt.
Sagaris