2013. január 2. | Ági
Képek! Hatalmas buli a Tetoválók Éjszakáján!
December 29-én neves tetováló művészek, valamint a rockzene legismertebb hazai képviselői kényeztették érzékszerveinket a Tetoválók éjszakáján. A kezdeményezés nem csupán hazánkban, az egész világon egyedülálló. Az este folyamán fellépett a Till We Drop, a Blind Myself, a The Grenma, a Hooligans. Itt tartotta teltházas lemezbemutató koncertjét Ganxsta Zolee és csapata. A szerencsés kiválasztottak újabb tetoválással gazdagodtak.
- megosztás
- kapcsolódó fájlok
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
A PeCsa Music Hall fél 4-kor nyitotta meg kapuit a tetoválás szerelmesei előtt. A nagyszámú érdeklődőnek köszönhetően pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Mire 6-ra odaértem zárt kasszát és csalódott embereket találtam. Az évek során megtanultam, hogy érdemes jó előre jegyet váltani a nagyobb rendezvényekre, mert sajnos megvan rá az esély, hogy az ember kint reked. Nekem ilyen jellegű problémám most szerencsére nem volt. Gyorsan átvettem a jegyeket, majd a nagyterem felé vettem az irányt, hisz már nagyban zajlott a Till We Drop fellépése. A srácok most se okoztak csalódást. A főként fiatalokból álló közönség a zenekarral együtt énekelte az ismert dalokat, közben lelkesen ugráltak. Már korábban is megfigyeltem, hogy a zenészek mennyire közvetlenek rajongóikkal, bárkivel szívesen elbeszélgetnek, a törzsközönséget is ismerik, talán pont emiatt olyan szimpatikusak. Az ismert slágerek, mint a Twenty Two, vagy a Someone Like You ez alkalommal is felcsendültek.
A koncert után felfedező útra indultam, ugyanis a meghirdetett kiállításnak idáig színét se láttam. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a legnagyobb tömeget kell követni. Kanyargó sor állt egy pici elkerített terem előtt. Rövid nyomozásom eredményeként kiderítettem, hogy a soron következő zenekar a Blind Myself, akiket semmi pénzért nem hagytam volna ki, ezért a kiállítás megtekintését későbbre halasztottam. A zenekar meglepően gyorsan, 10 perc alatt behangolt, majd jöhetett a zúzás. Állításuk szerint a tetováláshoz nem csak a ribancrendszám, a metál zene is kötődik. Mennyire igaz!
A legújabb, magyar nyelvű szerzemények mellett felcsendültek a régebbi, jól ismert számok is, mint a Pomogácsok, vagy a Lost in Time, ez utóbbinál Szolga Józsi is közreműködött, akinek még mindig nem az éneklés az erőssége. A koncertet rendhagyó módon a Káin című dal zárta. Bár a zenekar ez alkalommal is kitett magáért a közönség végig passzív maradt. Ez főleg akkor mutatkozott meg, amikor felcsendült a Hegyek között, mely eredetileg egy Beatrice szám átdolgozása. Bár próbálták buzdítani a hallgatóságot, a jól megszokott vonatozás ezúttal elmaradt. A srácokkal legközelebb márciusban találkozhat a budapesti közönség, addig is kénytelenek leszünk beérni az új, ingyenesen letölthető albummal.
A Blind Myself után a kiállítás felé vettem az irányt. A művészek a szerencsés nyertesek tetoválásain munkálkodtak. A kiállító terem meglepően kicsi volt, az asztalok között alig volt hely, az érdeklődők egymás cipőjén tapostak. Arra számítottam, hogy a rendezők nagyobb hangsúlyt fektetnek a művészeti ág bemutatására, ezért kisebb csalódásként ért, amit tapasztaltam.
Miután ezt is letudtam visszamentem a nagyterembe, ahol már javában ment a The Grenma koncertje. Bár már sokat hallottam róluk, élőben most láttam őket először. Stílusuk az Alvin és a Mókusok zenéjére emlékeztetett, még a felállás is hasonló volt. 17 évesen valószínűleg én is együtt ugráltam volna a többi tinilánnyal, most inkább csak csendes megfigyelőként voltam jelen. A stílusból már kinőttem, de el kell ismernem, hogy jó előadók.
A Grenma után az este egyik fő zenekara foglalta el a színpadot. Közel húsz perces hangolást követően kezdetét vette a Hooligans koncertje. Panaszra nem lehet okom, hisz a fennmaradó időben is gondoskodtak a szórakoztatásunkról. Hírtelen egy rémisztő bohóc, majd a texasi láncfűrészes tűnt fel a közönség soraiban, néhány perc múlva a társaik is előkerültek. Az egyik jóképű fazon egy szórólapot nyomott a kezembe. Kiderült, hogy az UndergroundFear legénységével kerültem szembe, akik híres horrorfilm szereplők bőrébe bújva rémisztgetik a bátor jelentkezőket. A közönség örömmel fogadta a színes csapatot, sokan a közös fényképezkedéstől sem ódzkodtak.
Hosszas bemelegítés után végre elkezdődött a koncert, pillanatok alatt megtelt a nagyterem. A Hooliganshez eddig még nem volt szerencsém, amit a hallottak alapján nem is bánok. Bár a közönségnek tetszett a buli, én ennél többre számítottam. Látszik/ hallatszik, hogy összeszokott zenekarról van szó, az ének viszont sok helyen elcsúszott, hamis volt. Az már kiderült, hogy nem vagyok fanatikus, de a dalok többségét én is ismertem. Meglepett, hogy csak az úgymond slágereiket játszották. Már alig vártam, hogy leteljen a másfél óra, nem is értem, miért esett a választás épp erre a zenekarra. A rendezvény arculatába nem illettek bele.
A Hooligans után jött a feketeleves, Ganxsta Zolee és a Kartel állt színpadra. Már a bevonulásból is sejteni lehetett, hogy rendhagyó koncertnek leszünk fültanúi. A gengsztereket bilincsbe verve vezették fel a színpadra. Meghallgattuk bűneiket majd az ítélet hirdetés után felcsendült a lemez címadó dala, a Hatalmat a népnek. Nem szenvedtünk hiányt meglepetés vendégekben sem. Funktasztikus és Siska Finucchi mellett Bochkor Gábor is gitárt ragadott a MitiSzó? című számban. Az új dalok mellett megszólaltak a zenekar régebbi slágerei is, mint a Döglégy for Prezident vagy a Boom a fejbe. Kétségkívül ők csinálták a legnagyobb bulit, a közönség többsége is a Döglégy csapatra volt kíváncsi.
Bár a fellépő zenekarokban nem csalódtam nagy bánatomra nem sikerült ötletet merítenem életem első tetoválásához. Remélem, hogy nem ez volt az első és utolsó ilyen fesztivál és jövőre, nagyobb helyszínen, viszont láthatjuk a művészeket.
Ági
Fotó: T.András
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.