Tomboló emberhad az Akváriumban: 30Y és a többiek

Az egy hetet felölelő Budapesti Egyetemi Napok rendezvénysorozatának hatodik, szerdai napján a 30Y volt a főfellépő és fő attrakció, a jelenlévők 90%-a tehát valószínűleg miattuk látogatott el az Akváriumba, de szerencsére az este többi része is tartogatott kellemes meglepetéseket.

megosztás
kapcsolódó linkek
- 30y
- Akvárium Klub - Facebook

A program szerint, aki korán érkezett, hat órától egészen hétig lehetősége volt arra, hogy aláírást, fényképet kérjen, vagy esetleg csak egy jót beszélgessen a 30Y legénységével. A várakozásaimmal ellentétben elég kevesen kaptak az alkalmon, de a tagok ettől függetlenül is kedvesek, közvetlenek voltak mindenkivel. Hét órától aztán a kisebbik színpadon a Badgers vette birtokba a deszkákat, akik körülbelül fele-fele arányban játszották saját szerzeményeiket és a legendás Red Hot Chili Peppers dalait (olyan slágereket, mint a Suck my kiss vagy a Dani California). Azt a maroknyi nagyon lelkes embert, akik a nézőtéren táncolták végig a rövid koncertet, mindenesetre remekül szórakoztatták, úgyhogy nem lehet okuk panaszra (és tényleg ügyesek is). Utánuk a Venblank következett, akik már több eredeti dalt húztak elő a kalapból, de szintén számos feldolgozást is hoztak magukkal, köztük Caramel Lélekdonorját, melyet egyébként tisztességesen adtak elő. (Ráadásul (érdekesnek éreztem a kontrasztot a feltörekvő rockzenekar és egy „pophimnusz” között.) Őket speciel Weöres Sándor ihlette meg a Bóbita kezdősoraival – akkor még nem tudtam, hogy később is lesz részünk irodalmi utalásokban-parafrázisokban.

A nagyszínpad programját nyitó Fák Alatt koncertjét komoly energiatakarékossági okokból (tartalékoltunk a várható hisztériára) nem tekintettük meg egészen közelről, és félig-meddig, néhánytíz perc erejéig talán még keveredett is a Venblank zenéjével. Arra azonban felfigyeltem, hogy egy Kispál-klasszikus is elhangzott (Csillag vagy fecske), és nagy meglepetésemre a Fodor Máriusz-Fehér Balázs-Toldi Miklós trió (The Rocket Science) slágere, a Help Me is. A Magidom fellépése alatt már mozgósítottuk magunkat, és milyen jól tettük! Ha mindenképp viszonyítani akarnám őket másokhoz, nem tudnám egyetlen bandához: helyenként a HS7-re, a korai Vad Fruttikra, vagy éppen a Hiperkarmára emlékeztettek (de ebben szándékosságot nem éreztem). A kellemes-dallamos szólamok levakarhatatlan mosolyt kanyarintottak az arcomra – zenéjüket talán az angol feelgood kifejezéssel lehetne leírni a legjobban. Apropó, dalszövegek: a néhány klisészerű megoldás mellett egészen kiváló dolgokra képes az írójuk, így az olyan sorok, mint „az árnyékodnak mindig minden jobban fáj / mégis csendben marad, sosem kiabál” vagy „de ha a tájon egy villám az ékezet / ne parázz, csak isten fényképezett” azóta is a fejemben visszhangoznak. Radnóti Miklós versét, az Eső esik, fölszárad-öt is pazarul zenésítették meg, ha nem lenne kissé groteszk, még azt is mondanám, slágergyanús formában. Egy szó, mint száz, nagyon érdemes odafigyelni a csapatra – el is hangzott a koncerten, hogy az egyik dalt már ötezren nézték meg a Youtube-on, de nem bánnám, ha ez a szám a többszörösére emelkedne.

Ezután a remek felvezetés után jött, amire majdnem mindenki várt: bő másfél órányi tombolás, teli torokból éneklés és energia(f)elszabadulás. Hogy Beck Zolit idézzem: ha az első dal alatt már megmozdul a kordon, az egy jó jel! Amit egyébként három dal után a színpad elé toltak a biztonságiak, úgyhogy még az első sor legeslegszéléről is egészen közelről figyelhettük a zenészeket, illetve Beck Zoli one man show-ját. Igen, ő egyedül is tömeget tudna robbantani valószínűleg, bár azt, hogy minderre honnan van energiája, nem tudom. Nem az a fajta, aki végtelenszer keresztülrohanja, -ugrálja a színpadot, de annyira eleven, annyira átél, hogy azt is lendületbe hozza, aki még életében nem járt 30Y koncerten. Ezúttal sem fukarkodtak a slágerekkel, sőt, az összes játszott dal annak mondható, talán a legnagyobb kedvencem, az Emberirtó kivételével, ami viszont már a közelgő Szentimentálé-lemezt és –turnét vetítette előre (na meg egy kicsit felettünk lebegtette József Attila szellemét). Ennek tudatában is egész hátborzongató volt, hogy a koncert 90%-ában a teljes terem egyszerre énekelt-kiabált elsöprő hangerővel, a kitartó ugrálásról nem is beszélve. A nézőtér közepén ezúttal is irdatlan tömeg és némi lökdösődés alakult ki, de ha az ember oda készül, általában tudja, mire vállalkozik. A tombolásnak pedig annál is inkább helye volt, hiszen a zenekar már csak néhány „hangos” fellépést fog tartani a közeljövőben: utána jó ideig a csendes-merengős Szentimentálé-koncertek veszik át a stafétát. Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, a csapat maximális teljesítményt nyújtott, a közönség pedig maximálisan kiélvezte mindezt.

A 30Y után, ahogy sokan mások, mi is sebtiben a ruhatár felé vettük az irányt, kihasználva, hogy lábaink már nem sokáig bírják a megterhelést, és fáradtan, de feltöltődve búcsúztunk egy kiváló estétől és az Akváriumtól a viszontlátásig.

govinda

Fotók: Nagy Márton, Forrás: facebook

cimkék
- 30Y, Akvárium Klub, Badgers, Fák alatt, koncertbeszámoló, Magidom

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. január 6.

A januári elcsendesedéshez ad kapaszkodót Curtis

Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. Tovább

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább